Vármegyegyűlések színhelye. Tolvay Borbála pere.
Vármegyegyűlések színhelye. Tolvay Borbála pere.
A törvénykezés terén a vármegyei hatóságnak előtérbe lépésével tünik el Szabolcs vármegyében és az előbb már említett bírósági közgyűléseknek egyik-másik vidék helyén való tartása. Habár a bírósági közgyűlések helyébe lépett vármegyei közgyűlések is hosszu ideig, Szabolcs vármegyében majdnem a század végéig, szintén egyes vidéki helyeken tartattak, mely helyek közt 231leggyakrabban Karász, Gyulaháza, Gáva, Rakamaz, Ramocsaháza, a mult században Thass községek szerepelnek, bizonyára az előlülő vármegyei alispán lakó-helyét követve. Idővel mégis állandó közgyűlési helyekké Kis-Várda és Nagy-Kálló lettek, amely helyeken a vármegye két alispánja közül az egyik, a másik helyen a másik székelt s ugyanitt, tehát mint az alsó és felső Szabolcs külön székhelyén tartattak meg majdnem 1848-ig az u. n. megyei nyolczados törvényszéki ülések is, a megye táblabírával.
A Kisvárdán székelő vármegyei alispánok közül, az utolsó feljegyzések szerint, nádfői Krucsay Márton volt, akinek alispánságához fűződik a testvére vagy unokatestvére nádfői Krucsay János feleségének, ifjabb Tolvay Borbálának pallos által a kisvárdai vár udvarán asszonyi hűtlensége miatt végrehajtott halálos ítélete.
Szegény ifjabb Tolvay Borbála úrasszony – Krucsay Márton és Krucsay István sógorai és az ő jóakaró fitestvérei közbelépésével – hiába engesztelte meg a Thasson 1711. szept. 7-én tartott közgyűlésen az ő hites, jó urát, tekintetes nemzetes és vitézlő nádfői Krucsay János uramat és hiába fogadta 1711. szept. 11-én kelt levelében is, hogy az ő jó urához, hites férjéhez való hűségét többé meg nem szegi és ellent áll a gonoszság incselkedéseinek: Jékei Péter, ennek a vármegyének tek. bírája és jurátusa, Lasztóczy János útján 1727 évben ujra inquisitióba idéztetett tekintes nemzetes Krucsay János uram ő kegyelme, az ő hütös ura által „sok rendbeli paráznasága és ez által ne talán tán történt terhes állapotában lévő terhének elvesztése iránt való állapotjában történhetett istentelen praktikája miatt”, és miután ennek a vizsgálatnak során számos tanúnak a vallomásával az is bebizonyosodott, hogy az ő hütös urának kisvárdai házától már az előbb említett kibékülés után 1711. decz. 20-ika táján is a rádi minorita klastromba menekült, ahonnét a férje által utána küldött Jósvay Ferencz kisvárdai plébános kérésére sem akart visszatérni, hiába igérte és biztosította a parochus úr, hogy semmi bántódása nem lészen, valamint hogy férjének Munkácson két ízben való fogsága ideje alatt Krasznay Kovács Ferencz iródeákon kívül kapítány uram Letenyei és Józsa Mihály, de meg Szentmariay Zsigmond urammal, Prinyi urfival és másokkal is gonosz praktikát folytatott és ebben az állapotjában gyakorta sírva panaszkodott az ő bűnös testének is terhes állapotjával, sőt akkor is, mikor méltóságos Károlyi Sándor generalis uram Kassára menet thassi udvarházoknál megszálla és estennet közben vendégével való mulatozása után Krucsay János uram nagyon lerészegedvén és ennek utána szokása szerint mélyen elaludván, ágyas házukból a gyertyának eloltása után az urfi szobájába ment vala és hosszu ideig ott időze, és hogy a mikor csak Krucsay János uram Debreczenbe vagy Eszlárra ment, az ő hütös felesége keresztet hány vala utána és kivánta, hogy bárcsak soha se térne vissza, említett praktikái miatt, Szabolcs vármegyének Kisvárdán megtartott bírósági űlésében végre is elszentencziáztatott.
Pár évvel ezelőtt még olvasható volt Tolvay Borbálának az aktáknál ma már nem található könyörgó instancziája, melyet kivégeztetése előtt az ő oly igen megbántott hütös urához intézett, gyakori nagy síránkozással kérvén, hogy ez egyszer még legalább életének kegyelmezzen, de Krucsay János épen ez egyszer hajthatatlan maradt s annak a pallosnak hideg pengéje, mely most már a megye múzeumának, a régi idők reliquiáinak egyik tárgyát képezi, levágta a patyolat vállak közül, melyek öleléséért, egyik tanú vallomása szerint, a vele praktikáló hosszú ideig oly igen kivánkozott vala, a szép, de nagyon bűnös asszony fejét.
