„Kállai kettős”.
„Kállai kettős”.
A nagy-kállói régi székházhoz, melyet a Rákóczy szabadságharcz befejezésével lerontott vár után, a vármegye törvényt álló lakossága szeretett a legujabb időig várnak nevezni, nem fűződik ugyan a Krucsay Jánosné esetéhez hasonló emlékü törvénykezési eset, vagy jobban mondva az övéhez hasonló szomoru tragédia, de itt is emléket hagyott a népben maga után a kállai kettős, melynek megtanításával ma is fenyegeti a régi híréből kiesett nyíri bicskás vagy féltékenykedő legény a vetélytársát, s a mely várnak vastag falu, rostélyos ablaku börtönében bizonyára meg is tanították annak idején a kállai kettősre és el is járatták azt azokkal, a kiket oda vezetett nyugtalan vérük, a ló-zsiványság, ez a specziális magyar bűncselekmény, a mely a nyíri bocskoros nemes atyafiaknak azt az előnyt is biztosította, hogy nem húzták érte deresre, mint más nemtelen lókötőt, vagy a már nagyobb hírt s nevet biztosító rabló betyárkodásra való hajlandóság. Hogy mi volt az a „kállai kettős”, azt a néprajzi részben mondjuk el.
Megyery Géza
kúriai bíró, törvényszéki elnök.
Fénykép után.
