Patronage.
Patronage.
Miss Pardoe, a költői lelkületű dilettáns írónő, a ki a 30-as évek végén hazánkat és Pest vármegyét is beútazta, Magyarországról írott művében a patronagenak egy, annak idején közfeltünést keltő példájáról emlékezik meg. Gyilkosság miatt a vármegye fogházában letartóztatott gróf Beleznay fiacskájáról van szó, a kit a jóságos lelkű palatinusné kiragadott romlasztó környezetéből, nevelését idegen országokban lakó becsületes emberekre bízva. Ennek a Pardoet is méltán megdöbbentő különös intézkedésnek okait könnyű megtalálni a levéltárban: A Beleznay családnak alig volt tagja bűnkereset nélkül. Gróf Beleznay Sámuel ellen 1808-ban szolgájának kegyetlen megverése, 1815-ben apjának lelövéssel való fenyegetése, pár évvel utóbb apjának hasbalövése, az apjának segítségére siető Jalsovitzky árendásnak pedig fejbelövése miatt indul meg az eljárás. Gróf Beleznay Károly ellen 1837-ben viszont azért, mert vagyonának gondviselőjét, Sztrokay táblabírót „jó kedvében” le akarja lőni. Az egyik gróf Beleznay özvegye ispánjával fajtalankodván: a vármegye megindítja ellene az eljárást. 1837-ben pedig a vármegye fogházában letartóztatott s közmunkát megtagadó gróf Beleznay ellen azért kell az eljárást megindítani, mert a czellájában, az udvari kapitány (fogházigazgató) kiséretében megjelent börtönészt – azért, mert belépéskor nem vette le a sapkáját – félig holtra verte.
