Ráby Mátyás.
Ráby Mátyás.
A város eme szűk keretekbe szorított történetét hiányosnak vagy egyoldalunak kellene tekintenünk, ha nem emlékeznénk meg Ráby Mátyásról, a kinek itteni szereplését Jókai „Rab Ráby” czímű regényében több költői fantáziával, mint tárgyilagossággal megírta. Jókai – mint maga mondja – a regény tárgyát Rábynak 1797-ben Strassburgban kiadott önéletrajzából merítette. Lehet, hogy Ráby jót akart, hiszen a város elsárgult iratai szerint sikerült is neki több visszaélést megszüntetnie, de szenvedelmes, ellentmondást nem tűrő természetével sokszor elvetette a súlykot s talán épen megférhetetlen természete okozta neki azt a sok szenvedést, melyekről kétkötetes életrajzában panaszkodik. Igy 1786 április 29-én bejött a város tanácstermébe, önkényűleg kinyitotta az irattári szekrényt és abból engedély nélkül több okíratot kivett. Midőn pedig ez ellen a jelenlevő Sztojanovits János jegyző tiltakozott, Kirovics tanácsos és Luzsinszky néptribun jelenlétében őt ezért többször arczul ütötte és meggyalázó szavakkal illette (1786. jk. 4. sz.). Ez időre esik Ráby Mátyásnak a szentendrei tanács ellen a bécsi udvarhoz beadott denuncziácziója, melynek pontjaihoz járult Földváry Sándor volt városi főjegyzőnek 43 pontból álló panaszírata. E panaszok megvizsgálására a pesti kerület királyi adminisztrácziója 1787 márczius 24.1557. sz. rendeletével királyi bizottságot küld a városba, melynek tagjai Klobucsek János, a pesti kerület biztosi hivatalának titkára és Parcsetics György, az üresedésben levő kalocsai érsekség prefektusa. (1787. évi jk. 278. sz.) A bizottság elrendeli az 1766–1783. évi városi számadások megvizsgálását s minthogy ezek, valamint az eddigi tanácsi jegyzőkönyvek szerb nyelven s cyrill irással voltak vezetve, Kiss János kamarai számvizsgáló és Lelovits János számtiszt mellé 5 felesküdt tolmácsot rendel, (Id. jk. 304. sz.) a kik 136 napi munka után 16 pontban összeállítják munkálatuk eredményét, melyet a kir. bizottság 1787 május 23-án közöl a város tanácsával (Vasláda 32. sz.) s a melynek főbb rendelkezései a következők:
Inti a tanácsot, hogy tagjai ezentúl békességben és egyetértésben működjenek, elrendeli, hogy a számadásokat kellő időben állítsák össze, közöljék a város választott tagjaival, a bevételekről és kiadásokról naplót vezessenek. Hogy az adófizetőkben továbbra is fönn ne maradjon az a gyanú, mintha az adó csak a tanácsbeliek és a városi háztartás javára volna kivetve, külön kell feltüntetni azokat az összegeket, melyeket a földesúrnak kell fizetni. Minthogy a város a kereskedőket osztályok szerint megadóztatja, ez osztályokat igazságosan kell megállapítani és az adókat mind ezektől, mind a többi adófizetőtől minden esztendőben behajtani, mert azzal, hogy a város a hátralékokat évenként a magáéból fedezi, nagy összegek válnak behajthatatlanokká. Megtiltja a tanácsnak, hogy a felsőbb hatóságtól jóváhagyott és a város háztartásához szükséges költségeken kívül, melyeket köteles a város választott tagjaival közölni, más kiadásokat eszközöljenek s ne merjen ezentúl bármi czímen s bárkinek diskréciókat vagy honoráriumokat osztogatni, vagyoni felelősség terhe alatt; minthogy pedig a tisztviselők munkájukért fizetve vannak, azokért a munkálatokért, melyeket a város területén belül végeznek, napidíjat számukra utalványozni tilos. Mivel a város szükségletének teljesen megfelel az eddig tartott 4 ló, ezeken felül a város több lovat ne tartson, mert a lovaknak más rendeltetésük van, minthogy a drága készpénzen beszerzett takarmányt és zabot megegyék. E czélból egy évig naplót kell vezetni, melyben a város javára végzett munkák és azoknak egyenértéke feljegyzendő, hogy az év végén látni lehessen, hasznára vagy kárára vannak-e azok a városnak. A napló ellenőrzésére kiküldendő egy néptribun. Mint a hogy a lovakat nem azért tartja a város, hogy azok egyesek szórakozására szolgáljanak, úgy a városi szolgák is kötelesek köz- és nem a tanácsbeliek magánszolgálatát teljesíteni. Minthogy a szántóföldek fölösleges része báró Orczy rendelete ellenére máig sincs parczellázva s így a szegényebb, különösen az izbégi nép földbérlethez nem juthat, az említett rendeletet haladéktalanul kell végrehajtani. Helytelen a tanácsnak amaz intézkedése, hogy az izbégiek, ha meg akarják őrizni a termésüket, 462maguk tartsanak mezőőröket. A mennyiben a két mezőőr nem elég a határ őrzésére, lépjen a tanács az izbégiekkel érintkezésbe és fogadjon fel számukra is mezőőrt, hogy azok a várostól való elszakadást továbbra is ne sürgessék és az odiumot ezért a tanácsra ne hárítsák. Szükséges továbbá, hogy az izbégi bírónak eddig fizetett évi 7 frtját felemeljék, mert az általa végzett megbízásokat úgyis a városi szolgáknak kellene különben teljesíteniök. Minthogy a tanács első sorban a felsőbb hatósági meghagyások keresztülvitelére és a város közigazgatására van hivatva, e teendők minden magánügy elé helyezendők; mivel pedig az alattvalóktól csak akkor várható törvénytisztelet, ha a hatóság e tekintetben elüljár, az igazságszolgáltatásban minden személyválogatást kerülni kell. Különösen meghagyja a bizottság, hogy az adófizető népet a hatóság a felsőbb rendelkezések ellenére a folytonos pénzbírságolással anyagilag ne enerválja vagy önkényűleg, minden birói ítélet vagy jegyzőkönyvi határozat nélkül, – a mint ezt itt helyütt tapasztalta, – botbüntetésre vagy elzárásra ne itélje, hanem, ha az eljárás elkerülhetetlen, ezt csakis a bíró rendelheti el, a ki a legközelebbi tanácsülésen az esetet bejelenti és a panaszlottat kihallgatja. A bot-, valamint a pénzbüntetést lehetőleg mellőzni kell. A bűnügyi és szorosan vett polgári ügyekben a tanács a maga számára semminemű joghatóságot ne vindikáljon, hanem ezeket a vármegyei joghatósághoz utalja. Viszont azonban a lakosságnak, beleértve az izbégieket is, oda kell törekednie, hogy a tanács nehéz feladatát megkönnyítse azzal, hogy a törvényszéknek, felsőbb rendeleteknek, elfogadott tanácsi határozatoknak minden ellenkezés nélkül engedelmeskedik és a tanács, de különösen a bíró iránt kellő tisztelettel viseltetik. Különösen tartózkodjék a lakosság attól, hogy ha egyik vagy másiknak a tanács valamely cselekedete nem tetszik, a törvényes út és mód elkerülésével a népet izgassa és a közvéleményt a maga kaptafájára idomítva s ezzel a várost az anyagi és erkölcsi tönk szélére juttassa, a mint ezt, fájdalom, az utóbbi időkben is kellett tapasztalni. Ilyen népámítók ellen lépjen föl a tanács a legerélyesebben, jelentse föl őket a felsőbb törvényhatóságnak, sőt, a mennyiben azt a sürgősség megkívánja és míg a felsőbb hatóság intézkedése beérkezik, lépjen föl ellenük mindjárt kezdetben a maga hatáskörében, szem előtt tartva azonban mindenkor az illetők társadalmi állását. Megtiltja a bírónak, hogy a jegyzőket oly munkákkal terhetje, melyeket a tanácsosoknak kell végezniök s hivatali helyiségüknek kijelöli a levéltár mellett levő szobát. Végül elrendeli a kir. bizottság, hogy a tanács a behajthatlan 9349 frt 20 kr hátralék törlését kérelmezze a felsőbb hatóságnál, a behajtható 14.706 frt 59 kr hátralékot és 3736 frt 27 1/2 kr kamatkövetelést pedig erélyesen hajtsa be, mert különben a város nem tudja 55.345 frt 28 1/2 kr tartozását rendezni.
