Közigazgatási fejlődés.
Közigazgatási fejlődés.
A város közigazgatása szoros összefüggésben van a város történetével s lakossága igazságot elsősorban a földesúrtól, illetőleg ennek úriszékétől tartozott kérni, a mely itélt minden ügyében, a közbüntettek kivételével, 1738 január 4-én gróf Zichy Miklós, Grassalkovich Antal, Horányi Gábor, Fribeisz Ferencz szolgabíró, Szlatini Gábor esküdt és Zlinszky József jelenlétében tartott uriszék által kiadott „Instructio pro Magistratu oppidi SzentEndre” a következőket rendeli:
1. A tanácsbeliek életfogytiglan választandók.
2. A község a tanács iránt tisztelettel viseltessék.
3. Ha valaki a tanácsot vagy s bírót megbecsteleníti, 30–100 botbüntetést kapjon, s ha erre sem javul meg, a városból kicsapattassék. E büntetésekhez a földesúr jóváhagyása szükséges. Kisebb büntetéseket a tanács maga szabhat ki.
4. „Botránkozással tapasztalván az uraság, hogy a múlt időkben az igazságnak szolgáltatása nem úgy folyt, mint kellett volna,” viszont a tanácsnak keményen parancsoltatik, hogy az igazság szolgáltatásában minden személyválogatás nélkül eljárjon és gazdagnak, mint szegénynek, egyformán tegyen igazságot.
5. A tanács intézkedései megfelebbezhetők a földesúrhoz.
6. A tanácsbeliek figyelmeztetnek a hivatali titok megőrzésére. Az ez ellen vétő „az uraság hatalmával a tanácsbul gyalázatosan elimináltatik.”
7. Az ingatlanok után fizetendő összes adók arányát a tanács köteles mind a görög hitű, mind a kath. esküdtekkel közölni. Dekretális ünnepeken „a görög Hütön lévők, úgyszintén a róm. catholikus esküdtek” a tanács által be ne rendeltessenek, hogy „az Isten szolgálattyátúl ez által is ne abstraháltassanak.”
8. Az adás-vevés és építkezések elé a tanács akadályokat ne gördítsen, hanem a törvényhez tartsa magát. A mennyiben a város határában idegenek akarnak szerezni ingatlant, a városbelieknek elővételi joguk legyen s a tanács a házak-, szőlők- és földekhez urbáriumot tartson.
9. Ha valaki szőlőjének rendes mívelését, a tanács figyelmeztetése ellenére is elhanyagolná, a tanácsnak jogában áll azt másnak bérbeadni.
10. A mindkét vallásbeli plebánosok eddig bírt és jelen alkalommal összeírt földjeiktől kilenczedet fizetni nem tartoznak. Ha azonban akár ők, akár a templomok ezentúl vétel vagy hagyomány útján szereznek ingatlant, a kilenczedet ezek után fizetni kötelesek.
11. A kilenczedet, melyet a földesúr magának tartott fenn, a tanács erélyesen szedje be és annak fizetésétől senkit fel ne mentsen.
12. A pénztáros az összes adónemekről és kilenczedről évenként számadást készítsen.
13. Meghagyatik a városnak, hogy a földesúr intézkedéseit s különösen törvényes rendeleteit szorgalmasabban hajtsa végre.
14. A mult évi községi zürzavar alkalmával némely korifeusok pöréből kifolyólag költségek merültek fel, melyeket a községen akarnak megvenni. A tanács a földesúr tudta nélkül ilyenek fizetésére nincs feljogosítva.
15. Mivel a tanács hivatalos teendői folyton szaporodnak s eddig a tanácsbeliek nemcsak hogy ingyen viselték hivatalukat, hanem részt vettek egyformán a közterhek viselésében, már pedig minden munkás méltó a maga bérére, elrendeltetik, hogy a bíró a neki eddig fizetett 100 frt élvezetében továbbra is megmarad; ezenkívül minden tanácsbeli, a kik teendőiket úgyis csak gazdaságuk vagy mesterségük elhanyagolásával végezhetik, a f. évi január 1-től a város pénztárából évi 30 frtot kapnak; a közterheket azonban továbbra is kötelesek viselni. (Városi levéltár 15. sz.)
Jóllehet az úriszék 1738 január első és következő napjaiban kellő instrukczióval látta el a város tanácsát és habár az igazságszolgáltatás és a közigazgatás 461vezetését ez alkalommal a 13 személyből álló tanácsra bízták, mivel az 1744 január első és ugyanez évi május 11. s több utána következő napon tartott vizsgálatból kitünt, hogy mind az igazságszolgáltatásban, mind a város jövedelmeinek és pénztárának káros adminisztrácziójában „nagy botránkozásu fogyatkozások tapasztaltattak”, melyeknek legfőbb oka az, hogy az 1738. évi instrukczió 7. pontjának rendelkezései be nem tartatnak és az adókivetések és számadások megvizsgálására nem a város előkelőbbjei, hanem együgyűebbek alkalmaztatnak, ha pedig valaki az értelmesebbek közül meg is hivatott és valami iránt kérdést kivánt intézni, vagy pedig a tanácsbeliek részéről eddig beszedett kilenczedről és annak számadásairól mert említést tenni, tömlöczczel fenyegették meg; bárminemű fogyatkozás és botrány került is napfényre, ezt a városbeliek közül szóvá tenni nem merte senki: az úriszék úgy ítélt, hogy a fentérintett kihágások megakadályozására s az elnyomott szegénység fölszabadítására a város előkelőbbjei közül 24 tagból álló külső tanács választassék, a melyet a belső tanács köteles meghívni mind az adókivetéshez, mind a számadások megvizsgálásához.
