A török hódoltság.
A török hódoltság.
Midőn Szulejmán 1541-ben Buda várát elfoglalta, Kőrös városa is a török hódoltság alá került. Az 1526–1552. évek közötti folytonos hadjáratok alatt a város lakosainak egy része elmenekült s így nem csak a népesség fogyott meg, de a város is annyira pusztulásnak indult, hogy az 1552-ben tartott összeírás alkalmával csupán 52 jobbágytelket vettek fel. Ali budai basa, hogy a város további pusztulásának elejét vegye, menedéklevelet adott ki, mely ekként szól: „Hogyha az országból akármely emberek, jobbágyok Kőrösre lakni mennének, őket onnan senki ki ne űzhesse, hanem a város hadd maradjon mint a császár számára való város és hadd épüljön évről-évre jobban.” Ali budai basa oltalomlevelének meg is volt a kívánt eredménye. A népesség lassanként megszaporodott, az elmenekültek visszatértek házi tűzhelyeikhez, sőt később más községek lakosai is átköltöztek Kőrösre. Igy Ókécske lakosságának egy része még 1615 előtt, Nyársapát helység lakosai pedig 1654 után települtek meg a városban. Idővel elkészült a várost védő fal is, mely ugyan valamely rendszeres ostromot nem állhatott volna ki, de kisebb kóborló csapatok ellen alkalmas védelmül szolgált, sőt még az 1708. évi rácz támadáskor is jó hasznát vették neki.
A török hódoltság alatt Kőrös városa kiváltságos helyet foglalt el s mint a török szultán kincstárához tartozó helység, jelentékeny fejlődésnek indult, mert lakosai nem valamely török földesúr személyes jobbágyai voltak s mert a kincstári adószedő nem volt földesúr, hanem kincstári tisztviselő, a ki kénytelen volt a törvényeket jobban megtartani, mint a spáhi. A város lakosai a közelben elterülő pusztákat csekély bérért a földesuraktól vagy a török kincstártól vették bérbe, így pl. a hartyáni pusztát Batik Jánostól 20 frtért, a csévi pusztát pedig Ráday Andrástól 24 frtért. E mellett a városnak megmaradt a belső önkormányzata is. A török hivatalnokok nem bírván a személy- és a vagyonbiztonság felett őrködni, a városi tanácsot bízták meg a bíráskodással és a jogszolgáltatással. 4271600-ban Tallas János volt a város bírája. Alatta vette kezdetét az a szokás, hogy a városi tanács, ha fontos dolgok megvitatásáról volt szó, Kecskemét és Czegléd városokból két-két tanácsbelit hívtak meg a tanácskozásokra. Ez a három városból alakult tanács idővel nemcsak főbenjáró perekben és más bűnügyekben, de polgári perekben is itélt, sőt ez a törvényszék még a török hódoltság után is fennállott egy ideig.
1614-ben újabb támadás érte a várost a törökök részéről, mire Tallas János főbíró Tóth Györgyöt küldte Konstantinápolyba, honnan újabb oltalomlevelet hozott. 1624-ben Csorcsány István főbíró alatt újabb oltalomlevelet nyert a város, melyben a szultán a városba beköltözött jobbágyoknak bántatlanságot biztosított. 1628-ban Fruttus Demeter főbírósága alatt oltalomlevelét megújították. Fruttus Demeter főbírósága idejében a szultán elrendelte, hogy a kőrösi föld dús salétrom-tartalmára való tekintettel, a város a török kincstár számára salétromot főzzön. 1638-tól Mehemet székesfehérvári basa rendeletére a kőrösiek csupán salétromot tartoztak szolgáltatni a szultánnak s minden más adó alól föl voltak mentve. 1638-ban Oláh Mihály főbírósága alatt öntötték a nagy toronyban a második harangot. Ebben az időben Tyukodi Márton volt a város predikátora, a kinek lelkészkedése alatt épült fel újból az ősi templom. Tyukodi Márton az irodalmi téren is maradandó emléket hagyott maga után, Szent József pátriárka életéről és viselt dolgairól írt könyvével. Az ő közbenjárására küldte a városi tanács a kőrösi iskolamestert, Bősházi Mártont tanulmányai folytatására Németországba.
Bár a város a török uralom alatt állott, a magyar királysághoz való tartozás tudata a város lakosaiból nem veszett ki. A polgárság ez érzületét folyton ébren tartotta a székhelyéről kiszorult Pest vármegye, mely Füleken tartotta gyűléseit s ítélt a város ügyeiben. 1647 márczius 26-án III. Ferdinánd király szabadalomlevelet adott a város polgárainak, melyben nekik Magyarországon és kapcsolt részeiben szabad közlekedést és árúsítási jogot biztosított. Ez a kiváltságlevél ma is megvan a városi levéltárban. 1649-ben Kőrös városa Czegléddel perelt Pest vármegyének Füleken tartott közgyűlésén, Csemő puszta miatt, melyre Czegléd is igényt tartott. Kátay Ferencz, a város akkori földesura is azon volt, hogy Csemőt ne szakítsák el a város határától. E per még 1650-ben is folyt s ekkor Wesselényi Ferencz, a későbbi nádor is a város földesurai között foglalt helyet. A XVII. század közepén még Szinthay Márton (1653) és Hanvay Ferencz (1666) szerepelnek a város földesuraiként. Később Kátay Ferencz földesúri jogát csere útján a gróf Keglevich család szerezte meg, mely család mellett a gróf Forgáchok és a Mokcsayak voltak a helység földesurai. A Keglevich család már 1637-ben bizonyos összeköttetésben állott a kőrösiekkel. Ugyanis ebben az évben Keglevich Miklós, mint ónodi kapitány, oltalomlevelet eszközölt ki a kőrösiek részére az országbírótól. Keglevich Miklós 1667–1679-ben tényleg gyakorolta a földesúri jogokat.
1651-ben Murát basa a török területen levő palánkok megerősítésére elrendelt közmunkák alól felmentette a várost. Siros János főbirósága alatt 1652-ben a templom egyrészét helyreállították s ekkor a Győrből hozatott kőmívesek részére Musztafa effendi szabad menetet biztosító oltalomlevelet állított ki. A Lipót trónraléptével kitört török háború következtében Kőrös városa ismét oltalomlevelet nyert a szultántól. 1662-ben Vas András főbírósága alatt szerezte a kőrösi timár-czéh szabadalomlevelét, melyet a budai basa 1662 nov. 19-én erősített meg.
Hogy a várost a folytonos hadjáratok közepette az esetleges meglepetésektől megóvják, Fruttus Márton főbírósága alatt 1670-ben a piaczon őrtorony épült, hol éjjel-nappal őrök voltak. Ennek helyére a város Borotvás János főbírósága alatt 1752-ben kőből egy újabb tornyot építtetett, s ugyanitt építették 1811-ben a maig fennálló tornyos, csinos városházát.
Az 1672–1681. évi kurucz háború, mely Felső-Magyarország legnagyobb részét ínségbe juttatta, Kőrös városát megkímélte. Thököly Imre ugyan több izben kért segélyt a város polgáraitól, de ezek megőrizték semlegességüket.
Az 1683-ban, Borotvás István főbírósága idejében kitört török háború alatt a város gyakran ki volt téve az átvonuló török hadak zsarolásainak, mire a lakosság panaszszal fordult a budai basához, a ki 1684-ben levélben közölte velük, hogy intézkedett panaszaik orvoslása érdekében. Egyúttal értesítette 428őket, hogy Buda megerősítésére nem tartoznak közmunkát teljesíteni, azonban szigorúan meghagyta, hogy a város eddigi adóját, melyet 150 tallérban állapított meg, mielőbb szolgáltassák be. Midőn Vácz és Visegrád Lotharingiai Károly kezébe kerültek, Kőrös város polgárai is egyre várták a török iga alóli felszabadulást. De egyideig még a törökök uralma alá tartoztak. Még 1685-ben is Budára szolgáltatták be az adót.
