Közigazgatási intézkedések.
186Közigazgatási intézkedések.
Iskolai törvények, szabályok a XVIII. század végétől gyakran kerülnek tárgyalás alá a vármegye gyűlésein. 1798-ban az iskolai ifjúság „fegyver- és puskaviselés, tiltott helyekre való járás, veszekedések indítása és azokba való keveredése, sőt az illető jurisdictió rendeléseinek megvetése miatt vádoltatván”, a rossz következmények meggátlására a helytartótanács kötelezi a localis direktorokat, hogy tartsák meg az iskolai törvényeket, ügyeljenek az ifjúság magaviseletére. A rendtartást áthágók az 1771 deczember 1. napján 15. jegyzőkönyvi szám alatt közzétett iskolai törvények 241. czikkelye szerint büntetendők. Kemény fenyíték alatt meghagyatik, ha valaki az iskolai ifjúság közül a Civilis Jurisdictio által fogságba vitetnék, összecsoportosulni ne bátorkodjanak, hanem ha magát az iskola-ifjúság sértve érzi, vagy valaki közülök: fölsőségéhez tegyen panaszt orvoslás végett. Azok pedig, „a kik pártütésben tapasztaltatnának, kemény büntetés alá húzattassanak és az iskolákból kiűzettessenek” és büntetésöket országszerte tegyék közhírré. A vizsgálat vezetése a localis direktorokra bízatott, azzal az utasítással, hogy azokat, „a kik testben való csonkítást okoznak, oly sebeket ejtenek, melyekből halál következhetik, vagy nagyobb tolvajságba s olyas vétkekbe keverednek, melyek magok után criminális büntetést húznának”: az ilyeneket az illető jurisdictióknak adják át.*
Vármegyei Ltár 1798. v 238. jkönyvi szám.
1802 július 8-án Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék kisebb ülése a helytartó tanács rendelete alapján intézkedett az iránt, hogy a mely szülék gyermekeiknek az iskolai törvények áthágására segítséget nyújtanak: „ezek fiscalis actioval conveniáltatni fognak.” A mi pedig a nationalis helybeli oskolákat illeti: ezek iránt ő királyi fölségének az az akaratja, hogy mindenütt, a hol 50 tanulásra alkalmatos gyermek találtatik, ottan iskolák nyittassanak, sőt, a hol kevesebb számú gyermekek vannak is, ha fundus praezistál: ott is iskolák nyittatni rendeltetnek. Hogy pedig az iskolákba több gyermekek összejőjjenek: a lelkipásztorok által az iskolai tanulásnak haszna a szülőknek előadatni rendeltetik. Ama nem nemes szülőkre, a kik gyermekeiket a vallási tanításra el nem küldik, testi fenyítéket (az uraságnak vagy jurisdictio tisztjeinek assistentiája mellett) szabtak. „Ha pedig az nem használ: magistratualis büntetés alá” vetendők.* 1802-ben kávé-, bálos- és kocsmaházakba és theatrumokba való járástól” tiltják az ifjúságot büntetés terhe alatt.*
Vármegyei Ltár 1802. évi 1475. jkönyvi szám.
Vármegyei Ltár 1802. évi 1108, 1475. sz.
A helytartótanács 1811-ben az iránt intézkedik a vármegyénél, hogy miután a falukon az ifjúságot a pásztorkodás vonja el az iskolától: „minden helységben közönséges pásztorok fogadtassanak.” Azután tapasztalták, hogy némely helyen az ifjúságot csak az iskolamesternek tulajdon szobájában oktatják s „különös iskolák nincsenek”, tehát külön iskolaházakat kell építeni, továbbá az iskolák pátronusai szorgalmazandók, hogy a téli hónapokban a fűtéshez tüzelő-fáról gondoskodjanak.* – 1813-ban Miskey Ferencz főszolgabíró arról tesz jelentést, hogy a budai kerületben a görög nem egyesült vallásbeliek nemzeti s praeparendális iskolájok felállítására és tartására minő önkéntes adományokkal járúltak.* – Ugyanez évben a helytartótanács megküldi ama rendszabályokat, melyek szerint megengedi ő Felsége, hogy a görög nem egyesült vallást követő magyarországi lakosok maguknak iskolákat építhessenek és tanítókat fogadhassanak. A vármegye kis gyűlése a „kegyes intéző levelet” annak módja szerint felolvastatván, kiadta a kecskeméti, solti és pilisi járásbeli főszolgabíráknak azzal a meghagyással, hogy azt a görög nem egyesült valláson levő eklézsiák elüljáróival közöljék a végett, hogy az iskolák felállítására, elrendelésére és a tanítók fogadására nézve a rendszabályokhoz alkalmazkodjanak.*
Vármegyei Ltár 2425. szám.
Vármegyei Ltár 2159. sz.
Vármegyei Ltár 1813. év 7006. szám.
Egyik 1817. évi kisgyűlésen a hidegkúti oskolaház került szóba, a mely a tanítványok számához (120) képest szűk s különben is romladozó állapotban van. Majthényi Károly főszolgabírónak meghagyják, hogy a földesuraságnál megfelelőleg járjon el.* – Az 1820 november 9-iki közgyűlés foglalkozik a 187helytartótanács amaz intézkedésével, hogy „minekutána a községeknek kötelességében áll, ott, a hol grammatikális iskolák vannak, alsóbb, úgynevezett elementális iskolákat is felállítani s ebbeli kötelességének teljesítésére Kalocsa városát szorítsa rá a vármegye.*
Vármegyei Ltár 3182. szám.
Vármegyei Ltár 4293. szám.
1828-ban intézkedés történik az iránt, hogy pusztákon és népesebb helyeken kápolnákat és iskolákat kell állítani.* – Ugyanez évben intézkedik a vármegye arról is, hogy a tanítók özvegyeinek, kik férjökkel, mint tanítókkal, csak egy esztendeig éltek is, nyugdijul férjeik fizetésének egyharmad része szolgáltatandó ki.* Már 1829-ben arról olvasunk följegyzést, hogy a tanítók özvegyei részére penziót rendelő 1807-beli rendszabályok az országgyűlés megállapításától vannak függővé téve.* – Az 1829 november 19-iki közgyűlés Csacskovits Mihályné Sticker Borbála váczi tanító özvegye nyugdíj iránti kérelmét tárgyalta. A tanács odautasíttatott, hogy az özvegynek nyugdíj fejében férje tanítói fizetésének egyharmad részét, ha másként nem lehetne, az adózó lakosokra való kivetés útján is fizetni köteles. A város azonban fölmentését kéri a teher alól, mert Csacskovits különben is nem mint tanító, hanem mint tanácsbeli halt el s fundus sincs a nyugdíjra s „mivel teljesíttetvén a rendelés özvegy Csacskovitsnéra nézve: hívatalában megvakult tanító Stintzl Ferencz és Botsányi Ádám, normális tanító özvegye nyomban hasonló kedvezéseket követelvén, a váczi adózó lakosokra nagy teher háramlanék”. – A tanítói jövedelmek egyébiránt nemcsak a városi pénztárból, hanem a püspöki uradalom pénztárából (innen évenként 200 frt átalány jár) fedeztetnek.*
Vármegyei Ltár 2619 és 2620. szám.
Vármegyei Ltár 2075. jkönyvi szám.
Vármegyei Ltár 1829. év 3259. szám.
Vármegyei Ltár 5259. szám.
Pest, Pilis és Solt vármegyék 1839–40. évi követei törvényczikkelybe foglalását szorgalmazták annak, hogy megengedtessék a katholikus gyermekeknek az evangélikus iskolák látogatása, úgyszintén a katholikus szülőknek evangélikus nevelők tarthatása, azután „az evangélikusoknak elemi és grammatikális oskolák felállításában való biztosítás” adassék s végül a tanítók fizetése s egyebek tekintetében a katholikus és evangélikus vallásúak között, vallásuknál fogva, különbség ne tétessék. (A törvényczikkelyt 1840 május 7-én terjesztették ő felsége elébe.)* Az 1845 szeptember 2-iki közgyűlés tárgyalta a helytartótanács amaz intézkedését, hogy a vármegye tegyen jelentést az iskolák állapotáról s egyben a „közoktatási akadályokról is.” A vármegye „előleges megfontolás végett” a rendeletet „az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó küldöttségnek” azzal az utasítással adja ki, hogy a mennyiben „az iskolák újabb rendezése a törvényes út mellőzésével kormányilag szándékoltatnék foganatba vétetni, a tárgyalás alkalmával, s teendő tudósításában kiterjeszkedjék azon körülményre is, mi tekintet alá esik az az uton való intézkedés.”*
Jelentése Pest, Pilis és Solt t. e. megyék 1839–40. évi országgyülési követeinek. Pesten 1840. Trattner és Károlyi betűivel. 50–51. l.
Vármegyei Ltár 5635. szám.
