Károk.
Károk.
Az elemi csapások közül a korai és késői fagyok említendők. Legnagyobb kárt okozott azonban az utólsó évek nyári nagy szárazsága és azzal összeköttetésben az erdei tüzek nagy száma, melyek terjedését a hatósági gyors oltási intézkedések 115némileg korlátozták. Az 1909. évben a vármegye területén hét erdőégési esetet jelentettek be, melyek azonban mint földön futó tüzek, magukban az erdőállományokban nagyobb kárt nem okoztak. Az emberek okozta erdei kihágások a fatolvajlásra és tilos legeltetésre terjednek ki. Fatolvajlásokat a szigorú telek beálltával a szegényebb lakosok követnek el, de e lopások nem lényegesek. Nagyobb kárt okoznak a száraz nyarak idején a fiatal vágásokban az éjjeli tilos legeltetések. Ott, hol a nagyvad tenyésztése az erdőbirtok kiterjedésével kellő arányban nem áll, a fiatalosok csakis kerítésekkel óvhatók meg a vadrágástól. A rovar-károsítások között az akácz paizstetű említendő első helyen, de az akácz nagy sarjadzási képessége következtében ellene – a fiatalosnak tőre való vágásával – sikerrel lehet védekezni. A tölgyerdőkben a cserebogár, közönséges gyaponcz és búcsos pohók, a nyár- és fűz-erdőkben a czinczérek, a fenyőerdőkben a hylesinus piniperda szokott fellépni, de eddig oly kis mértékben, hogy hatósági beavatkozásra nem volt szükség. Egyes fiatal tölgyültetésekben és makkvetésekben a cserebogár pajorja érzékeny károkat okoz. Erdőrendészeti áthágás miatt az elmúlt tíz évben nem indítottak eljárást.
