Fanemek.
Fanemek.
A pestmegyei erdőségekben uralkodó fanem a tölgy, mely négy fajban, ú. m. kocsányos, kocsánytalan, cser és magyar tölgy-fajban található. A kocsányos és kocsánytalan tölgy tiszta állabokban Pest vármegye nyugati és éjszaki hegységeiben, a pomázi, biai, váczi, gödöllői s a monori járásban fordul elő és 39,667 k. holdnyi területre tehető. Elszórtan a Vértes hegység déli oldalán a magyar tölgy is előfordul. A csertölgy tiszta állományban a váczi járásban, a Cserhát-hegységhez tartozó Galgavölgy éjszaki és keleti oldalán található és 10,803 k. holdnyi területet foglal magában. E fanemmel üde homokos erdőtalajon csemeték ültetésével kísérletet tettek, melyek elég sikeresnek mondhatók.
A bükk – gyertyánnal vegyítve – nagyobb összefüggő állabokban a pilisi hegységhez tartozó visegrád–szentendrei, nemkülönben a váczi járásban a nógrádi hegységben található és 14,312 k. holdra terjed. Az erdőgazdaság az utólsó időben a bükkösöket ott, hol a talajviszonyok megengedik, mesterséges ültetésekkel vagy vetővágások aláépítésével tölgyesekké változtatni igyekezik, mivel ez a fanem bükkel sokkal értékesebb.
Kőris, szil és juhar elegyes és elegyetlen állabokban a Duna balpartján levő árterületeken a Csepel-szigeten s a kalocsai és kiskőrösi járásokban található, 15,387 k. holdnyi területen. E járásokban sok helyütt a fűzeseket kőris és szilcsemete-ültetésekkel pótolják, mely ültetéseknek sikerét a Coburg herczegi birtokhoz tartozó dömsödi Dunaparton 320 hold kiterjedésű, 20 éves, szép növésű tiszta szil (ulmus campestris) erdő bizonyítja. Hogy a szil a homokos területen, ha az altalaj némileg nedves, jól tenyészik, bizonyítják a Máriabesnyői kolostorhoz vezető fasoron álló 120–140 éves 80–100 cm átmérőjű szilfák, melyek most is nagy részben egészségeseknek mondhatók.
Az akácz a múlt század elején részint szépítési szempontból parkokban, részint fasorokban és alföldi delelőkön fordult elő. Csak a múlt század 40-es éveiben kezdte meg Coburg herczeg pusztavacsi erdőgondnoksága ezzel a fanemmel a nagyobb s addig hasznavehetetlen homok- és futóhomok-területeket beültetni és azt mint erdőt kezelni. E sikertől buzdítva és tekintetbe véve, hogy az akácz már rövid fordulóban és silány talajon kezelve is kitünő szerszám- és tűzifát, 112de különösen jó szőlőkarót szolgáltat, a többi alföldi birtokosok és városok is homokos és futóhomokos területeiket, melyek mezőgazdasági és szőlőmívelési czélokra alkalmasak nem voltak, akácz-csemetékkel ültették be. Jelenleg a pestmegyei akáczerdők kiterjedése 36,780 k. hold.
Az erdei és fekete fenyő-állományok ültetése Pest vármegyében a múlt század 50-es éveiben vette kezdetét és azok kisebb-nagyobb kiterjedésben 620 k. holdon a gödöllői, monori és ráczkevei járásokban találhatók. E fenyőültetések főczélja abban rejlik, hogy a homokos és silányabb talajú erdőségekben a tűlevelek gazdag lehullásával a talajt javítsák és a szomszédságban levő mezőgazdasági berendezéseket a hófuvásoktól megóvják. Ott, hol a birtokos a vadtenyésztésre különös súlyt helyez, a fenyőerdők téli időben a vadnak kedves menedékhelyet szolgáltatnak. Az újabb fenyő-ültetéseknél a fekete fenyő azért részesül előnyben, mert az erdei fenyőnél a szárazságot jobban kibírja, a káros rovarok pusztításának kevésbé van kitéve és a tűlevelek hullása gazdagabb.
A fűz- és nyárfa-erdők még a múlt század közepén a dunai árterületeken a Szentendrei és Csepel-szigeteken, nemkülönben a kiskőrösi, kiskunfélegyházi és kalocsai járásokban levő mocsaras és vizenyős területeken nagy kiterjedésben fordultak elő. Jelenleg e fűzeseket a sokkal nemesebb kőris, szil- és égerfa-ültetésekkel pótolják és csak azokon a területeken tartják fenn, melyek a Duna áradása és jégzajlása miatt más fanemekkel be nem ültethetők. A nyár, de különösen a kanadai nyárnak dugványokkal történő erdősítését sikerrel alkalmazzák az üdébb homoktalajon; a fűz- és nyárfa-állomány jelenleg 67,800 k. hold.
A fent elősorolt fanemeken kívül elszórtan találhatók még a vármegye területén a korai és mezei juhar, a hárs, barkócza, vadalma, vadkörte, vadcseresznye, bálványfa és gleditschia és az újabbi telepítvényeken a fekete dió; a cserjék közül a som, vörös és fekete bodza, a vörös gyűrű, fagyal, bangita, sóska cserje, hólyagfa, mogyoró, galagonya, kökény, boróka, málna és szeder.
