Mezőgazdaság.
Mezőgazdaság.
Czegléd lakosainak kétharmadrésze mezőgazdasággal foglalkozik. A XVIII. század elején oly kevés a lakosság, hogy a földesúr óriási birtokait nem tudta megmívelni. A jobbágyoknak is hol itt, hol ott adták ki az úrbéri illetményeket. Ez a bizonytalanság csak 1749-ben szünt meg, a mikor az úrbéri szerződést megkötötték. Ezekkel az úrbéri illetményekkel később is sok baj volt; az uradalom és a jobbágyok között az 1807–1821. években folyt nagy úrbéri per fejezte be a vitát. 1715-ben a jobbágyok kezén mívelés alatt alatt állott 2214 1/2 köblös szántóföld és 637 kaszás rét, 1720-ban pedig 1999 1/2 köblös szántóföld és 571 1/2 375kaszás rét. A jobbágyok úrbéri földilletményeinek tagosítása még az 1818–20. években megtörtént, a mi a jobbágyok teherviselését megkönnyítette és vagyonosodásukat elősegítette. A tagosítás alkalmával készült összeírás szerint az úrbéresek kezén mívelés alatt volt fekete agyagos szántóföld 27.283 1/2 hold, szíkes szántóföld 92 1/2, homokos szántóföld 328, jó kaszáló 5936, vizenyős kaszáló 614, szíkes kaszáló 4516, homokos kaszáló 452, vizes-szíkes kaszáló 505, vakszík 859, vízállás 144, beltelek 1245, kenderföld 106 1/2, legelő 21.285, szőlő 3154, erdő 499 hold. Az uraság saját mívelése alatt 6023 hold föld volt. A legelő a tagosításkor közös maradt és csak 1864-ben osztották ki egyénenként, az uradalom és község között megkötött szerződés alapján. A tagosításkor a 374 egész telek tulajdonosai egy tagban kapták ki illetményeiket, a többiek három nyomásban. Az újabb időben e három tagban levő földeket tulajdonosaik nagy részben csere útján összetagosították. A tagosítás eredményeként állt elő a tanyás gazdaság, a mely idővel úgy elterjedt Czegléden, mint a Duna–Tisza közén talán sehol. A gazdaosztály szempontjából a tagosítás révén a nagyobb gazda-osztály keletkezett, míg a legelőfelosztás egy új gazdaosztályt, a kis gazdák osztályát teremtette meg a régi zsellérek utódai gyanánt.
A város határának földje gazdaságilag teljesen mívelhető. A talaj különböző; az éjszaki és keleti rész kitünő fekete agyagos földjétől a futó homokig minden földnem megtalálható. Kevés szíkes terület is van. A délkeleti és déli rész homokos talajú, míg a délnyugati rész nagyobbára futó homok. A város határa gazdasági szempontból, a helyi megkülönböztetés szerint, feloszlik tanyaföldekre, bonifikákra és legelőjárandóságokra, vagy nyomási földekre. A tagosításkor egy egész telek után 93 hold (1100 -ölével számítva) földet osztottak ki. Jelenleg egy negyed telek földet 23 holddal (1100 -öles) számítanak. A legelőjárandóságokat 1200 -öles, az erdőket 1100 -öles és a szőlőket 1200 -öles holdjával számítják. Az 1902-ben befejezett új kataszteri felmérés szerint mívelési ágak szerint a határ így oszlott meg: Szántó 33518 hold 957 -öl, kert 349 h. 561 -öl, rét 4578 h. 1455 -öl, szőlő 3769 h. 957 -öl, legelő 3726 h. 978 -öl, erdő 830 h. 909 -öl, nádas 41 h. 772 -öl, terméketlen (utakkal együtt) 3118 hold 1287 -öl.
A város földmíves lakossága alig néhány évtizeddel ezelőtt még mindig a kétnyomásos gazdasági rendszernek hódolt. Túlnyomólag gabonafélék termelésével foglalkoztak, a takarmányt állandó rétek és legelők szolgáltatták. Ez utóbbiak csökkenésével ezt a rendszert a szükség belterjesebbé változtatta. Az ugar mellőzésével két gabonanem váltotta fel egymást. Például első évben őszi gabona, másodikban tavaszi búza, vagy első évben őszi búza, másodikban tengeri; különösen a három nyomásban kiosztott tanyaföldeken. Később áttértek a háromnyomásos gazdasági rendszerre, s ennek tipikus alakja ez volt: első évben ugar, másodikban őszi, a harmadikban tavaszi gabona. Ez a rendszer még ma is föltalálható. Azonban a legelőfelosztás és a vízszabályozás miatt a legelők és rétek megcsökkenése óta a gazdák leginkább a javított háromnyomású gazdálkodási módot folytatják. Ugart ennél a rendszernél nem igen hagynak, hanem e helyett részben takarmány-, illetőleg kapás és ipari növényekkel vetik be a megfelelő területet. A fekete, agyagos talajjal bíró gazdák tértek rá először e gazdálkodási módra, melynek keretén belül legelterjedtebb a következő űzemrendszer: első év tengeri, második év őszi búza, harmadik év tavaszi árpa. Egyes gazdáknál a váltórendszerrel is találkozunk, hol gabona után gabona nem következik, hanem azt kapás, illetőleg takarmánynövény váltja föl.
A szálas takarmányneműek közül leginkább a lóherét, luczernát, zabosbükkönyt, csalamádét termelik, elvétve a muhart is. A lóherét és luczernát legtöbbnyire forgón kívül helyezik el. A gabonafélék közül a búzát, rozsot, árpát és zabot termesztik s a talaj kitünő gabonát szolgáltat. Kapás növények közül a tengerin kívül termelnek burgonyát és takarmányrépát, elvétve czukorrépát is. A tengeri között tököt és babot. A takarményféléket legtöbbnyire a tengerinek szánt földterület egy részében helyezik el, úgy a répát és krumplit is. A homokos talajok legnagyobb része szőlővel van beültetve. A szántóföldi terményeknek csupán a legjobb és legkedvezőbb talajokat hagyták. Ezeken a legváltozatosabb termelés folyik; gabonanemüeket, takarmányféléket, kerti növényeket és szőlőt találunk az alig 1–2 holdnyi területeken is. A jó fekete homokon csak elvétve találkozunk őszi búzával és tavaszi árpával. Ipari növényeket itt nagyobb arányokban nem termelnek. Leginkább a dohányt termelik az uradalmi bérleteken 376s néhány nagyobb gazda a saját birtokán. Kisebb mennyiségben találkozunk repcze-, mák-, köles-, paprika-, torma- és hagymaültetéssel. Ezeket csak a helyi piacz és a magánfogyasztás részére termelik. Kerti növények közül nagyban termelik a dinnyét; a homokos részen a kítünő görög s a fekete földeken a sárga dinnyét, illetőleg ennek különféle fajait. Nemcsak a helyi piaczra, hanem évenként sok kerül belőle a vidékre és külföldre is. Nagyobb arányban termelik még a zöldséget, sárgarépát, borsót, ugorkát, malátát és paradicsomot. Az utolsó 20 év alatt a határ 1643 k. hold kaszálóval és réttel fogyott meg. Közlegelő már nincs. A város körül van még három, részben felosztatlan tehénjárás, a mely azonban alig néhány száz hold. A talaj tápanyagszükségletét a gazdák rendesen istállótrágyával pótolják. Azonban a szőlőkultúra elterjedésével óriási trágyaszükség állott be és a műtrágyák is igen el vannak terjedve. A talajmunkálásnál és gazdasági termelésnél alkalmazandó munkagépek közül a technika újabb vívmányai mind feltalálhatók. Gőzeke, cséplőgép, aratógép vételénél, társulnak a gazdák és közösen használják azokat. A cséplés már a legkisebb gazdáknál is gőz, illetőleg mótoros cséplőgéppel történik.
A mezőgazdasági termelés Czegléden igen intenziv. A város mezőgazdaságában a kisbirtok az uralkodó. Nagy birtoka csak a vallásalapítványnak van, kb. 6000 hold. Ez több nagyobb parczellában haszonbérbe van adva. Magánnagybirtok nincs. Száz holdon felüli birtokos van 39. A földek forgalmi értéke általában igen magas. Egy negyed telek fekete föld ára 16–24.000 K között ingadozik. Legelőjárandóságokból holdanként 600–1500 K árért kelnek a földek. Kenderföld, mely 150 -öl, 360–400 koronáért kel. Szőlőnek való futóhomok 600–800 K áron mindíg elkel. A munkásviszonyok általában kedvezőek. Gazdasági cseléd, napszámos kellő számban akad, bár magas munkabéreket kell fizetni. A nagy szőlőkultúra idegen munkásokat is vesz igénybe. A fönt jelzett gazdasági viszonyok következményeként az agrárszoczializmus Czegléden nem tudott hódítani. Egy évtizeddel előbb itt is megalakult a szocziálista földmívesek pártja, de nem tudott gyökeret verni és most már alig találunk szocziálista mezőgazdasági munkást. A szocziális viszonyok javítására egyébként az uradalom két bérletet kisemberek kezére adott, továbbá a város a vallásalaptól már két ízben vett kb. 1500 hold földet, melynek egyik részét munkásembereknek adta el nyereség nélkül több évi törlesztésre, míg másik részét 1909-ben parczellázás útján juttatta a kisgazdák kezére.
A város kertészete általában kevéssé fejlett. Az újabb időben a konyhakertészet fellendülésnek indult az ú. n. bolgár kertészek betelepedésével, a kik bérelt földeken űzik belterjes kereskedelmi kertészetüket. A virágkertészet elhanyagolt. Legfejlettebb a gyümölcskertészet s magántermelők is nagy számmal vannak. Kereskedelmi szempontból a város egyik nevezetessége Unghváry László hírneves gyümölcsfaiskolája a Bede mellett, melyet az 1890-es években kezdett fejleszteni, haszonbérbe vevén az egyházi földeket. Ezeket gyümölcsfákkal betelepítve, rövid időre már több száz hold gyümölcsfaiskola állott űzemben a megfelelő csomagolási, raktár- és irodahelyiségekkel. A telep évente óriási forgalmat bonyolít le, nemcsak az ország területére, hanem a külföldre is. Másik nagy faiskola Unghváry Józsefé, a ki csak nemrégiben fejlesztette ki nagy teleppé üzletét, melynek területe már 200 holdnál nagyobb.
