Középkor.
Középkor.
Czegléd oklevélben először 1290 márczius 5-én tünik föl, mikor Kun László király Czegléden tartózkodott. Már ez időben királyi birtok lehetett, mert 1358-ban úgy említik, mint régi királyi birtokot. A tatárjárás nem pusztította el teljesen, sőt a szomszédos kisebb helységek elpusztulásakor valószínűleg azok lakosai is itt találtak új lakóhelyet, mert egy XIV. századbeli határjárás alkalmával Czegléd határában négy elpusztult templom romjait említik, ú. m. a sőregi határon a Bold. Szűzről czímzettet, a szelei határon a Szent Demeter vértanúról czímzettet, a szőkeegyházi és kishegyesi egyházakét. Az egyházak körül hajdan bizonyára kis helységek lehettek, a melyeknek életben maradt lakosai a tatárjárás után Czegléd népességét szaporították. 1332–37-ben már plebánia van Czegléden, 1350-ben pedig nyoma van annak, hogy a Szent Anna-kápolna fennállott. Mint királyi birtokot, Lajos király 1358-ban Erzsébet királynőnek adományozta s már ez oklevélben helységként (possessio) szerepel. Erzsébet királynő birtokait különféle vallásos intézmények czéljaira eladományozván, Czeglédet 1368-ban az óbudai Klarissza-apáczáknak adta, a mely adományt Lajos király még ugyanez évben megerősítette. Az apáczák birtokba iktatása alkalmával tartották a határjárást a budai káptalan közbenjöttével s ebben az oklevélben vannak leírva a helység határai.
A Klarissza-apáczák tisztjeik útján igazgatták nagy kiterjedésű czeglédi birtokaikat, melyektől távol lévén, a szomszéd birtokosok állandóan háborgatták őket, innen is, onnan is igyekezvén elfoglalni egy-egy darabot. Ezért az apáczák már 1407-ben megújíttatják Zsigmond királylyal Lajos király 1368-iki privilégiumát. Ilsvai Leusták fiai 1418–1425 között a czeglédi erdőben okoztak sok kárt a Klarisszáknak, a kik e miatt szüntelenül protestáltak. A Nyárasapáti család tagjai már hatalmasabbal léptek föl s az apáczákat Derékegyháza, Bessenyőtelke, Feketehalom birtokaiban háborgatták. E viszályok 1444-től 1470-ig tartottak; ezalatt a kir. kúrián is egymást érték a hatalmaskodási perek. Ugyancsak 360ez időtájt pereskedtek az apáczák Szerecsen Péterrel, Györgygyel és Ferenczczel, a kik a szintén Czeglédhez tartozott Kölesdet követelték. Határperek is voltak bőven, a Kusalyi Jakcs familiával.
Ezalatt a helység fejlődése sem akadt meg. Ebben a korban építették a Klarisszák, valószínűleg az 1417 előtti években, a Szent Anna kápolna mellé a templomot, melyet a Szent Kereszt feltalálása emlékére szenteltek fel. A XV. század végén Hunyadi János kormányzó az apáczák kérelmére Czegléden vásárjogot engedélyezett. Az apáczák czeglédi birtokukat provizorok útján igazgatván, 1416-ban János presbitert nevezték ki czeglédi plébánossá s egyben a czeglédi birtokok kezelését is rábízták. Hogy miként gazdálkodott, mutatja, hogy 1459-ben Dénes esztergomi érsek bizottságot küldött ki, a mely őt a jövedelmekről megszámoltassa. Az ilyen provizorok a jobbágysággal szemben is a maguk hasznát keresték. Ez arra vezetett, hogy sok összeütközés volt a jobbágyok és a tisztek között, így 1510-ben az apáczák czeglédi gondnokát, Sebestyén deákot, a czeglédi jobbágyok felháborodásukban meg is ölték.
Nem csodálható tehát, ha 1514-ben az elnyomott jobbágyok a szabadulás reményében Mészáros Lőrincz plébánosuk vezetésével úgyszólván teljes számmal csatlakoztak Dózsa György seregéhez. Mészáros Lőrincz ugyanis a keresztes háború kihirdetése után Czeglédről és környékéről mintegy 2000 főnyi sereggel vonult fel Pestre. Mikor itt a keresztes hadjárat lázadássá fejlődött, Dózsa seregének egyik részét Mészáros Lőrincz vezetése mellett délnek indította, a ki Czegléden megállt a sereggel, hogy itt bevárja Dózsát, a ki a május 26. előtti napokban ért ide a sereg zömével. Az egész község hívének vallotta magát s ezért itt ütötte fel főhadiszállását. Czegléd ezután a további események egyik gyúpontja. Dózsa itt szervezi seregét. Innen bocsátja ki május 26–27-én kiáltványát, melyben Czeglédre való gyülekezésre hívja fel a népet. Körülbelül egy heti itt táborozás után újból gyűlést tartott, melyen beszédet mondott a nemesség ellen. Június 2–3-án indult el innen seregével Várkony felé, magával vivén a helység fegyverbíró jobbágynépét, a kiknek nagy része nem tért többé vissza. Bár a Dózsa-féle mozgalomhoz való csatlakozás miatt megmenekült Czegléd attól, hogy elpusztíttassék, mégis mérhetetlen kár származott abból, hogy az eltávozott lakosság a harczmezőn és a háború utáni bujdosásban elpusztult.
