A hódoltság korában.
A hódoltság korában.
Alig heverte ki e csapást Czegléd, nemsokára a mohácsi vész után bekövetkezett török dúlás legveszedelmesebb sodrába került. A hagyomány szerint Ibrahim nagyvezér seregei Czeglédet mindjárt a mohácsi vész után, 1256 szeptember 25–26-án elpusztították. A következő években az itt állandóan keresztülvonuló török seregek néhány évig megakadályozták, hogy a határban elszéledt lakosok a helységet újra rendbehozzák. Az állandó török hódoltság kora 1541-ben kezdődik. Czeglédet, mint nagyobb helységet, szultáni kincstári birtoknak hagyták meg, a melynek lakosai sokféle kiváltságban részesültek; ezek legjelentősebbike volt az, hogy ide a jobbágyok szabadon beköltözhettek. E fontos szabadalom magyarázza meg, hogy a helység a török uralom alatt meglehetős fejlődésnek indult, úgy hogy 1552-ben a házak száma 150-re emelkedett, a miből következtetve, mintegy 2500 ember lakhatott Czegléden, 1559-ben pedig már 184 volt a házak száma. Azonban a fejlődést ebben a háborus időben nem lehetett állandóan megtartani. A török hadjáratban résztvett tatár seregek 1596-ban Czegléden is keresztülvonultak és nem törődve szultánjuk védőleveleivel, a várost majdnem teljesen elpusztították, úgy hogy csak 80 ház maradt meg, a melyeknek lakóit is mindenükből kifosztották. Pár év alatt ez a kevés lakosság is szétoszlott a szomszéd községekbe, úgy hogy 1600-ban Czegléd teljesen néptelen volt. A szultán védőlevelekkel, adóelengedéssel igyekezett a pusztuláson segíteni s az elszéledt lakosságot visszaédesgetni. Ebben segélyül jöttek a város földesasszonyai, a Klarisszák és a váczi püspök is. Ezeknek köszönhető, hogy alig egy évtized alatt a város ismét virágzásnak indult, annyira, hogy 1614 óta a város kiheverte az előző két pusztulást; 1627-ben már 39 háztól, 1633-ban pedig 40 háztól adózik. Nemcsak lakosságban szaporodott a város, hanem lakosai vagyonilag is gyarapodtak s az 1683-ig következő békésebb időkben úgyszólván mindenük megvolt, a mi a nyugodt polgári élethez szükséges.
A város a török hódoltság alatt, mint kincstári birtok (khász), a budai basa fennhatósága alatt állott. Adó fejében tizedet fizettek marhaszám után, az ú. n. iszpendzsét ház után és az ú. n. császár adóját. Ezenkívül fát és szénát 361kellett a pasa számára felhordaniok. Ezeket az adókat két részletben, Szent György és Szent Demeter napkor kellett Budára beszállítani. E mellett Czegléd, Nagykőrös és Kecskemét lakosai tartoztak a budai puskaporgyárhoz szükséges salétromot, a kovácsoknak pedig bizonyos mennyiségű szöget kellett beszolgáltatniok. A salétrom beváltási árát a summa adóba beszámították; a szegnek való vasat a császári kincstár adta. Bár a szultáni kiváltságok szerint a város fel volt mentve a robot és ajándékok alól, e czímen igen sokszor megterhelték a lakosokat a telhetetlen basák és alsóbbrangú tisztviselők. A virágzó császári birtokok szép jövedelmet hajtottak a kincstárnak. 1562–1563-ban a defterek szerint Czegléd város 86.525 akcse, (200–250 akcse – 1 arany) 1559–60-ban 90.000 akcse, 1562–63-ban 87.503 akcse jövedelmet hozott. E jövedelmeket a kincstár időközönként bérbe adta. 1555–58-ban Czeglédet Mimár Türki bírta; 1565–67 július 1-ig több más falu bérletével együtt Abdi bin Haszán szolnoki zsoldos vitéz bérelte a czeglédi jövedelmeket 429.000 akcséért; a következő évtől csak Czeglédért 242.500 akcse bért fizettek.
Magának a városnak külső képe a hódoltság alatt nem éppen díszes. A város sánczokkal volt körülvéve, a melyeken át kapuk vezettek s e kapuk rendszerint zárva állottak. A város belső életében majdnem teljes autonomia érvényesült. A földesúr tényleges hatalmat nem gyakorolván, azt a városi tanács gyakorolta. Magának a városnak kellett belső kormányzatáról gondoskodnia s az igazságszolgáltatást végeznie. Igy a voltaképen jobbágy-községben a városi önkormányzat olyasféle alakja állt elő, mint a kiváltságos városokban. A város élén két bíró állott, mellettük a tizenkét esküdtből álló városi tanács működött, a kik mellett még más városi alkalmazottak is voltak. Jegyzője is volt a városnak. A török korszaknak legérdekesebb intézménye volt az ú. n. „három város törvényszéke.” A városban felmerült polgári és bűnügyeket akként intézték el, hogy a városi tanácsba meghívtak Nagykőrösről és Kecskemétről két-két tanácsbelit s ezek együttesen itéltek. Nagykőrösön és Kecskeméten ugyanígy alakult a bíróság. Ez a törvényszék főbenjáró ügyekben is itélt, a török és magyar hatóságok jóváhagyásával. Jóllehet a város hódoltság alatt állott és a török rendre adózott, nem mulasztotta el adózását és egyéb szolgáltatásait a magyar rendre sem. Bár fölöttük tényleges hatalmat nem gyakoroltak, pontosan teljesítették úrbéri kötelességeiket az apáczáknak, megfizették a vármegyére való adókat és megadták a püspöknek járó tizedet is, a mely utóbbi rendesen bérbe volt adva. A XVIII. század végétől, kezdve ezt a tizedet maga a város bérelte, a mi a városnak évenként tetemes jövedelmet hozott.
A hódoltság alatti zavaros birtokviszonyokat sokan felhasználták arra, hogy Czeglédet s egyes részeit az apáczáktól elvegyék. Míg a város a török uralom alatt nyögött, azalatt Czegléd birtokáért is évtizedeken át folyt a küzdelem. Már a mohácsi vész után Enyingi Török Bálintot említik forrásaink Czegléd birtokosaként. 1559-ben megint háborgathatta valaki az apáczákat czeglédi birtokaikban, mert ez évben Miksa cseh király s osztrák főherczegtől kapnak menlevelet, melyben Verancsics Antalt s az egri várkapitányt szólítja fel, hogy az apáczákat Czegléd birtokában védjék meg. Azonban éppen az egri várkapitányokkal lett később a legtöbb baj. Ungnád Kristóf egri várkapitány erőszakkal elfoglalta Czeglédet s az apáczák tisztjét nem engedte be a városba. Miksa császár 1573-ban felhívta Ungnádot, hogy adja vissza a várost az apáczáknak. Több évig tartott e miatt az eljárás, mert Ungnád több ízben leküldte Czeglédre katonáit, a kik a városban sok kárt tettek. 1577-ben Pixendorfi Rueber János, Felsőmagyarország főkapitánya, Simon Antalt nevezte ki egri várkapitánynyá és ellátására Czeglédet adta. Simon birtokba is vette a várost s az apáczákat kizárta, a jobbágyokat pedig hallatlanul zsarolta. Az apáczák a császárhoz fordultak, a ki meg is parancsolta, hogy Simon adja vissza Czeglédet. Hosszas pör után végre 1578-ban Simon Antal lemondott Czeglédre vonatkozó igényéről. 1584-ben özv. Zeleméry Miklósné Henyey Margittal s ifj. Zeleméry Miklóssal keveredtek újabb határperbe az apáczák Nyársapát határa miatt. 1628-ban Petneházy foglalta el Czeglédet a Klarisszáktól, a kik Esterházy nádorhoz fordultak, a ki azután Bethlen Gábort kérte fel, parancsolja meg Petneházynak, hogy adja vissza Czeglédet a Klarisszáknak. Mikor 1670-ben Hanvay Ferencz halálával e családnak magvaszakadt, birtokait ugyanez évben Lipót király Gimesi gróf Forgách Ádámnak és fiainak adományozta. Ez adományozott birtokok 362között szerepel Czegléd is. A beiktatásnak 1672-ben a vármegyegyűlésen az apáczák ellentmondottak, mivel a Hanvay családnak Czegléden soha sem voltak birtokai. A per, úgy látszik, az apáczák javára dőlt el, mert a Forgáchok később sem szerepelnek a város történetében.
