Ipar.
Ipar.
A város ipara jelentékenyebben nem fejlődött ki, hanem csak a helyi szükségletek kielégítésére szorítkozott minden időben. A török hódoltság alatt a körülményekhez képest eléggé fejlett volt, bár a háborús idők az iparnak nem igen kedveztek. Czéhek okirati emléke e korból nem maradt ránk s anyaczéhek valószínűleg nem is voltak, hanem az itteni iparosok más városok czéheihez tartoztak. Ebben a korban Czegléden a kovács- és kádár-mesterség és a serfőzés volt jelentékeny. A XVIII. század elején a város ipara hatalmasan fejlődött. Egyre-másra alakulnak meg a különféle czéhek. Az 1715. és 1820-iki összeírás alkalmával a városban nem találtak iparosokat, csak négy malmot, a mi úgyszólván lehetetlen, mert a csizmadia-czéh 1699-ben kapta czéhszabályait. A későbbi időkből a következő czéhek czéhleveleit ismerjük: a szűcsök 1727-ben, a szabók 1727-ben, a takácsok 1773-ban, a lakatosok, órások és puskamívesek 1774-ben, a kovácsok és kerékgyártók 1766-ban, az asztalosok 1777-ben, a szíjgyártók 1779-ben, a molnár- és ács-czéh 1825-ben, a kötélgyártók 1841-ben kaptak szabadalomlevelet. A XVIII. század végén volt Czegléden 2 vizi- és 24 szárazmalom.
A czéhrendszer megszüntével itt is gyorsan szaporodott az iparosok száma; 1875-ben 127 új iparengedélyt adtak ki. Jelenleg az iparosok az 1876-ban alakult ipartestület kebelében tömörülnek. A város ipara most is a helyi fogyasztást szolgálja; jelentősebb fejlődését nagyban gátolják a közeli fővárosból beözönlő különféle iparczikkek, melyek az árakat lenyomják. Újabban több nagyobb iparvállalat alakult, melyek sikerrel veszik fel a fővárosi vállalatokkal a versenyt. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint Czegléden 2235 kereső iparos volt, 2787 eltartott családtaggal. 1909-ben az Ipartestület kebelébe 797 iparosmester tartozott. Ezek iparágak szerint így oszlanak meg: csizmadia 133, szabó 93, czipész 92, asztalos 72, kőmíves 44, kovács 44, hentes 40, bognár 31, ács 18, kádár 16, lakatos 21, pék 26, borbély 25, mészáros 17, puskamíves 1, rostás 2, fazekas 1, kalapos 6, szíjgyártó 7, kéményseprő 2, szűcs 8, késes 2, mézeskalácsos 2, bádogos 6, kosárfonó 4, kárpitos 8, szobafestő 10, órás 8, kelmefestő 2, takács 6, érczöntő 1, czukrász 2, cserepező 4, orgonakészítő 1, nyerges 1, könyvkötő 5, kútfúró 1, szűrszabó 2, sírkőkészítő 1, kőfaragó 2, esztergályos 2, kefekötő 4, építőmester 1, női szabó 1, mázoló 4, kályhás 1, juhvágó 3, papirszipkagyáros 2, papucsos 1, köteles 6, fésűs 1, villanyszerelő 3, szappanos 2, nyomdász 3. E szakmák körébe 352 segéd és 315 inas tartozott.
Czegléd. – 1. és 2. Az Árpád-tér. – 3. A Kossuth-tér.
Czegléd. 1. A városi vigadó. – 2. A huszárkaszárnya. – 3. Az izr. templom.
381A nagyipar, nevezetesen a gyáripar, meglehetős fejletlen. A gyáripart két téglagyár képviseli, az Első Czeglédi Téglagyár Rt. és Fabianek Vilmos és Tsa téglagyára. Két papírszivarszipka-gyár is van, a November Ignáczé és a Halász-féle. Továbbá Sehreyer József műjéggyára. A malomipar nagyszabású. Legnagyobb űzeme van a Czeglédi Gőzmalom Rt.-nak. Egyéb malmok: a Hunnia gőzmalom Rt. árpagyöngy-gyártással, B. Farkas Elek, özv. Hunyadi Ferenczné, Holló István és B. Farkas Mihály gőzmalmai és Kartali István motorüzemű malma. A nagyobb ipartelepek közül megemlítendő a Czeglédi Faiparosok Szövetkezete, Lugosi Ferencz permetezőgyára, végül Faragó Lajos szobrásztelepe. Ezek jelentősebbjeit az ipari fejezetben részletesen ismertetjük.
