Szélmalmok.

Teljes szövegű keresés

Szélmalmok.
Hajdanában a szélmalmok is csaknem ilyen nagy tekintélyűek és nagy szerepűek voltak. A Kiskunság valóságos hazája volt a szélmalmoknak, Félegyházán 1855-ben hatvankét szélmalom működött, ott állottak sorjában a dombokon s bástyaként övezték a várost. Minden jómódú gazdának megvolt a maga malma, s a molnároknak külön testülete volt, alaptőkével és szervezettel s ha nem voltak is czéhbeli iparosok, de parasztok nem voltak, hanem középen állottak a kettő között. Akkor még két legény kellett egy malomhoz, ma már egy is sok, egynek is van elég ideje aludni. Akkor még háromszáz vékát is keresett egy malom egy évben, ma százra sem megy fel a kereset, pedig alig van szélmalom.
Ezek a szélmalmok mind egyforma alakúak, fölfelé keskenyedő toronyszerű épületek, süvegalakú tetejük van, négy, ritkán hat vitorlaszárnynyal. A Kiskunságban azért terjedtek el annyira, mert sok kedvező hely volt nekik a homokbuczkákon. Erdő sem akasztja meg sehol a szelek járását s a szélmalom, ez a khinai találmány, egészen megotthonosodott az alföldi síkságon.
25Az épület belsejébe egymással szemben két ajtó vezet, hogy mindíg be lehessen menni, ugyanis a szélmalom vitorláit körül lehet forgatni az egész tetővel, a szél iránya szerint. Az épület belseje néha egyszerű, néha emeletekre van osztva. Ez utóbbiban van kamara, alsópallás, felsőpallás. A kamrában van a kőpadállítás a malomkövekkel, a szita, a forgókerék és kisorsó. Az alsópalláson van a garat, a felsőpalláson a dobkerék, a fogó, s a szeleskerék. Kuktórénak nevezik a tető lecsapolt részét, a hol kinyúlik a szélvitorla tengelye, a szelestengő. Kívül vannak a fogóláncz és a fordítórúd. A vitorlaszárnyak által felfogott erő, a szél ereje, átvitel útján forgatja az egész szerkezetet. A molnárnak nagy gyakorlottságra, ügyességre s érzékre van szüksége, hogy megtudja állapítani, milyen szelet kap, hogy használja fel. Nem kis munka a vitorlák beállítása sem. A tetőben levő szeleskereket kikapcsolja a forgókerékből, s ekkor indul meg a vitorla, de ezt csak igen gyakorlott kezű ember csinálhatja meg, mert elviszi a szél. Míg az őrlés tart, a molnárnak szakadatlanul éber figyelemmel kell vigyáznia malmának minden részére és ha vége az őrlésnek, megvizitálja a vitorlavásznakat, a küllőket, besodorja a vásznakat, leveszi a járódeszkákat. Ha kopik a kő, megnyilalja, bakra állítja s a lajszna segítségével rónára vágja a követ. Két-három évben egyszer előkerül a szélmalomcsinálómester, a kinek minden szerszáma egy-két darab, meg a tarisznya s a pipa, de a kisújjában van a sok tudomány, a mi ehhez kell. Követ is nagy gonddal kell választani; a muzslai kő, meg a tót kő a legjobb és pedig együtt. A felső kőért száz forintot is megadnak. Ma már fölszerelték itt-ott hengermalmoknak a szélmalmokat is, mégis egyre fogy a számuk és maholnap kivész ez is, mint a kiskunsági nép életének számtalan becses, kedves, de idejét múlt szokása.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT