Széchenyi István.
Széchenyi István.
Ekkor lépett fel gróf Széchenyi István, a nemzet nagy reformátora, ki külföldi tapasztalatait, nagy tudását, csodálatos lelkesedéssel és buzgalommal egyesítette és a nemzet jobbjaiban a jövő fejlődés reményét élesztette fel. A nemes gróf minden módot és alkalmat felhasznált, hogy az agyában forrongó eszméket a társadalomba bevigye, azokat megkedveltesse, népszerűekké tehesse. Csakhamar észrevette, hogy működése termékeny talajra fog találni Pest vármegye közgyűlési termében, a hol a rendek, bár még határozott állást foglalni 390nem tudtak, az új eszmék iránt mégis sok fogékonyságot tanúsítottak. E czélból tehát Pest vármegye táblabírájává neveztette ki magát.
Igen érdekesen magyarázza meg Széchenyi István ez elhatározását vármegyénk egyik nagy fia és a reformátor grófnak hívségen segítőtársa, Fáy András, abban a czikkében, a melyet a tervezett „Széchenyi-Album” részére a gróf pestmegyei működéséről írt. „Ezen mindkét küzdterét józan számítással választá a nemes gróf. Ugyanis Pest vármegye középponti fekvésénél, terjedelménél, főispánjának tekintélyénél, hazafias buzgalmánál és szónokainak kitűnő tehetségeinél fogva, már ezen időtájban is oly tekintélylyel kezdett bírni a többi vármegyék előtt, melynél fogva mintegy vezéri szerepet vitt a hazában s ezen szerepét később csaknem a hegemoniáig fokozta. Ehhez járult, hogy Pest vármegye a maga rendes közgyűléseit a pesti négy országos vásár alkalmával tartván, azoknak termei mindenkor megteltek az ország minden vármegyéiből besereglő szóló és hallgató közönséggel; gyakran oly férfiakkal is, kik egyedül a végett jöttek Pest vármegye gyűléseire, hogy annak egy vagy más tárgyban vitáit és határozatait hallhassák, s megyéiknek megvihessék. E szerint Pest vármegyének gyakran kis diétát képzett közgyűlései legalkalmasabbak valának oly indítványok átküzdésére, mikre nézve a többi vármegyékben is felfogás, pártolás és siker valónak óhajthatók.”
