Járások.
Járások.
A vármegye területe, az országszerte dívó rendszer szerint, négy járásra volt osztva, a melyek élén a szolgabíró állott, kinek oldalán esküdtek működtek. E négy járás volt a pilisi, a váczi, a kecskeméti és a Solti. Ezekhez járult ötödiknek, 1791 táján, a pesti járás, melynek területét a váczi és kecskeméti járásokból hasították ki. A pilisi járás területe összeesett a régi Pilis vármegye területével; de hozzá tartozott a Csepel-sziget is. A váczi járás a Duna bal partján Vácz környékére terjedt ki. Legdélibb községe volt a Duna mentében Palota, odébb nyugatnak Czinkota és Rákoskeresztúr. A pesti járásból a Gödöllőtől Isaszegh, Péczel irányában huzódó hegyhát választotta el, melynek keleti része alkotta a pesti járást. Ennek legéjszakibb községei Tápiósüly és Sáp, meg Úri voltak, legdélebbiek meg Irsa, Pilis és Vátya. Nagykáta vidéke Tápsósülytől kezdve a Tiszáig és annak mente le egész Félegyházáig, a kecskeméti járáshoz tartozott, míg az Ódunától jobbra eső részen a Csepel alsó részétől Apostagtól, kezdve le a Duna mai folyása mellett egész a Bácskáig, a solti járás húzódott.
Már a XVII. század folyamán állandóan volt a vármegyének jegyzője, 1659-től kezdve kimutathatólag ügyésze is. 1674 után két vármegyei jegyző szerepel, 1700-tól kezdve meg már fő- és aljegyzőkkel találkoznak. Az első, a kiről tudjuk, hogy főjegyzővé választották, Suppán István volt. A század végén volt a vármegyében főbiztosi, adószedői állás is.
