Buda eleste.
Buda eleste.
1528-tól, a mely évben e szövetséget megkötötték, János király haláláig, 1540-ig, a török itt volt, itt sürgött-forgott, mint jó barát, mint szövetséges. A következő évben azután azzal, hogy az ellenkirály ellen így jobban védheti a kiskorú János Zsigmond érdekeit, megrakta török haderővel Budavárát:
Ezt a sakkhúzást megkönnyítette a töröknek a szerencsétlen Roggendorf-Fels-féle hadjárat. A váradi szerződés értelmében János halála után az, egész országnak Ferdinánd kezére kellett volna kerülnie. János hívei azonban királylyá választották és koronázták a kiskorú János Zsigmondot. Mikor tehát Ferdinánd vezére, Fels, 1540-ben megjelent, hogy birtokba vegye az országot, erős ellentállással találkozott, melylyel megbirkózni nem tudott. Ferdinánd 1541-ben Roggendorfot küldte tehát segélyére. A két vezér nekilátott Buda ostromának s ez ostrom hírére megindult Szulejmán személyes vezetésével az ozmán haderő Magyarországba. János hívei vitézül megvédték Budát Roggendorf hadai ellen és midőn némi török segélyt nyertek, a német sereget teljesen megsemmisítették.
Mikor Szulejman hadai élén megjelent, Buda fel volt már mentve; ellenség nem volt. De a török diplomáczia elérkezettnek látta az időt, hogy lábát végleg megvesse az országban. Reátette kezét Budára s a kiskorú királynak Erdélyből s a tiszántúli részekből alkotott egy új fejedelemséget. Buda elveszett s a 145 éves török uralom, a hódoltság szomorú időszaka, megkezdődött.
Mikor 1547-ben Ferdinánd és a török között az ötéves fegyverszünetet megkötötték, akkor már János Zsigmond is, Ferdinánd is, évi adót fizetett a szultánnak, és megyénk területének pilisi részei és a váczi vidék, a melyeknek kulcsai a visegrádi és a váczi várak voltak, török uralom alatt állott.
