A Duna–Tisza közének első elpusztulása.
A Duna–Tisza közének első elpusztulása.
A vármegyének a Duna és Tisza között elterülő része már közvetetlen a mohácsi vész után szenvedte el az első török pusztítást. Szulejman Budavárában pihent babérjain s onnan 1528 szeptember 24-én indult el, hogy a Duna–Tisza közén áthaladva, országába visszatérjen. Szeptember 19-én készült el a Dunán vert híd, a melyen a török seregnek át kellett szállania. A balparton azután a szultán két részre osztótta seregét. Az egyik, az ő személyes vezetése alatt, a Duna balpartján vonult le a Bácskába, a másik, Ibrahim nagyvezérrel élén, a Tisza jobbpartján haladt. Természetes, hogy a garázda török csapatok ily módon a vármegye egész testén keresztülgázoltak s azt jóformán letarolták. Szulejmán szultán naplójának egyes adataiból következtetve, különösen Nagykőrös, Czegléd, Kecskemét és a szegedi részek szenvedtek sokat az átvonuló török hadaktól.
1552-ben, a fegyverszünet leteltével, a török a temesi részeket foglalta el s innen indult Csanád és Szolnok megvételére. Ez évben téhát török kézben volt már a Duna jobb partján Pécs, Siklós, Szegszárd, Simontornya, Székesfejérvár, Buda, Visegrád, Vácz, Esztergom; a Tisza balpartján meg Temes, Lippa, Solymos, Szeged, Csanád, Szolnok. A Duna és Tisza köze, vármegyénk déli nyulványa, az éjszaki részek és a Duna jobbparti részek tehát valósággal élő török sövénynyel voltak övezve s így a megye területe a török hódoltság középpontja volt. És tényleg; megyénk török birtok maradt mindaddig, míg Budavár visszavételével e vidékről az utólsó törököt is elpusztították.
