Buda vára.
Buda vára.
IV. Béla kora előtt a mai Szent Gellérthegy neve: Pesti hegy a mai várhegyé Ujpesti hegy volt. Ez időben a Gellért tövében a mai Rudasfürdő helyén a balparti Pest városnak egy kis expoziturája volt s a Duna ott alkotta a pesti révet, a melynek az Erzsébethíd pesti oszlopfői táján egy hasonnevű rév felelt meg. Ezen a réven kelt át a honfoglaló sereg balszárnya, erre menekült Kálmán herczeg a sajói ütközet után és itt fulladt számos pesti polgár a Dunába, mikor a tatárok váratlanul reájuk csaptak.
Az ország újjászervezője, IV. Béla, a tatár veszedelemből levonta a tanulságot és minden befolyásával és tekintélyével arra törekedett, hogy a városok maguk erősségekké alakíttassanak át s az ország és lakosai védelmére, minél több alkalmas helyen, erős kőből falazott várak épüljenek. IV. Incze pápához írt, kelet nélkül való, de 1243–1270 közé teendő levelében kifejti a király az ország jövendő 209védelmi hálózatát. Fővédő vonalnak a Duna folyamot jelölte ki, mely egymaga tíz hónapon át tartóztatta fel a mongolok hatalmas seregét. A kúnokat és az ispotályos lovagokat nagy tömegekben az ország keleti határain telepítette ugyan le, de jutott belőlük a balparti erősségekbe is, mert a nemzet a várvédelemhez szokva nem volt. Így keletkezett, részben idegen népek megtelepítésével, Budavára és maga Visegrád kővára is.
Budavárának helyét a király az újpesti hegyen jelölte ki s így keletkezett az említett névcsere. Buda rendkívül rohamosan fejlődött s csakhamar túlszárnyalta Pestet és Ó-Budát is.
A budai várhegy megtelepítése valószínűleg 1249-ben történt, mert 1255-ben már kész és számos lakossal bíró vár és város volt, a melyet maga IV. Béla úgyszólván állandó székhelyévé tett. I. Károly 1308-ban már világosan kimondja, hogy az ország fővárosa Buda. Civitas nostra principalis. És habár az Anjouk idejök jórészét Visegrádon töltötték, Budát is fejlesztették.
