Veszele.
Veszele.
Veszele, tót község, Tyapkótól északra, Rakoviczczal majdnem egybeépítve, 874 r. kath. lakossal. Postája Rakovicz, táviró- és vasúti állomása Nagy-Kosztolány. Veszelének mint Beczkóvár tartozékának 1418-ban „Vigvár” volt a neve, ahol Stibor Zsigmondnak kisebbszerü várkastélya volt. Csak a XVI. században találkozunk mai nevével, még pedig két variáczióban, u. m. Veszele és Wesselye. A községre vonatkozó legrégibb okirat Zsigmond király adománylevele 1390-ből, melyben a községet Stibor pozsonyi grófnak adományozza; ebben az oklevélben a község mint possessio regalis van említve. Kath. temploma 1736-ban épült. A templomi edények közt egy érdekes szentségtartó van 1738-ból. Hajdan vára is volt, mely a XVI. században elpusztult. A faluházán őrzik a községnek 1569-ből való érdekes pecsétjét. Földesurai az idők folyamán gyakran változtak. Ilyenek voltak a Stibor, Bánffy, Nádasdy, Drugeth, Révay, Csáky, Mednyánszky, Vécsey, 120Skublics és Ocskay családok. Jelenleg Kornfeld Zsigmondnak és Skublics Józsefnek van it nagyobb birtoka. 1813-ban a kiáradt Vág folyó itt iszonyu pusztítást vitt véghez. Veszelén született Moyzes István néhai beszterczebányai püspök. A várdomb nyulványa délfelé őskori telep volt.
