Szolgagyőri várispánság.
Szolgagyőri várispánság.
IV. Szolgagyőri várispánság. A várispánságok történetének leghomályosabb pontja volt 1882-ig Szolgagyőr története. Történészeink kezdettől fogva sokat vitatkoztak és sokat irtak arról, hol állott a szolgagyőri vár, mely a hasonnevü ispánság központja vala. Pray Győrvármegyében, Villányi a Bakony táján, Bottka Sopron vidékén, Pesty ismét Győrben keresi azt. Szabó K. és Teleki Győrvármegye régi nevének tartják, s hozzájok csatlakozott Nagy Imre meg Hőke Lajos is. Tagányi végre kimutatta, hogy Szolgagyőr vára Nyitravármegyében állott s ezért a következőkben teljesen az ő nézeteihez fogunk ragaszkodni.
Azok, kik Szolgagyőrben a mai Győr ősét vélték felismerhetni, a Szolgagyőr nevet genetikus névnek vették s abból kovácsolták érveiket. Azonban ma már kétségtelen, hogy Szolgagyőr helyes, régies ejtése így hangzik: Szolgagyőrje, hogy tehát ez nem genetikus név, mely Győrrel volna azonosítható, sőt tudjuk azt is, hogy e név hirdetett jelentősége: Várjobbágy nem felel meg a nyelv fejlődésében kimutatható, történelmileg igazolt etymologiának. Szolgagyőr nevében a Győr szó a gyűrű régies alakja. Tudjuk, hogy két ily szavunk van, az egyik gyűrű, egy fanemet jelent, a másik gyűr vagy gyűrűcze alakban fordul elő és a magyar felvidéken oly kisfajta dombok és halmok jelzésére használják, melyek vízjárta mezőkön és réteken az ártereken fölülemelkednek. Szolgagyőr legvalószinűbb etymologiája tehát: Szolgák vagy várnépek gyűréje.
Különben is az a kérdés, hol állott Szolgagyőr vára nem etymologikus, hanem tisztán helyrajzi kérdés.
489Nyitravármegyében két Szolgagyőr feküdt: az egyik 1419-ben egy szántóföld neve volt az ürményi határban. A másik Szolgagyőr, közel Galgóczhoz feküdt s először 1268-ban Báb határjárásában fordul elő. Bővebb értesítést nyujt róla egy 1347. oklevél. Ebben Nagy Lajos, az Apponyiak ősének, a Pécz nemzetségbéli Vörös Tamásnak, csejtei, holicsi és berencsi várnagynak, a nyitravármegyei Szolgagyőr nevü három ekealjnyi földet adja, mely a királyra Tományi János magvaszakadtával szállott s melynek határa keletről Kis-Báb, délről Nagy-Báb, északról Tomány ősi birtoka volt, mely valószinüleg a Románfalva Récsény felőli határában fekvő hasonló erdőnek közelében fekhetett. Figyelembe véve az e korban dívó chorografiai arányokat, akkor arra az eredményre jutunk, hogy ez a Szolgagyőr nevü föld a mai Udvarnok határába esik. E mellett szól egy Poszadka felé néző udvarnoki erdőrésznek Prszten neve, mely magyarul gyűrűt jelent és Szolgagyőr nevére emlékeztet.
APPONY VÁRÁNAK RÉGI KÉPE.
Az orsz. képtárból.
Az a kérdés tehát, létezett-e e helyütt csakugyan valaha vár. Okleveleink, melyek ezt határozottan kimondanák nincsenek, azonban levezetés útján nem nehéz e kérdést eldönteni. Egy 1292-iki oklevél, II. Endre korára vonatkozólag mondja, hogy az ebediek régente galgóczi várjobbágyok voltak, kik más néven szolgagyőrieknek neveztettek. Kún László Szeniczet 1273-ban galgóczi várbirtoknak, 1274-ben Szolgagyőr birtokának mondja. Egy Agár nevű várjobbágy, kinek nevét a mai Zagárd tartotta fenn, 1261-ben galgóczi, 1268-ban szolgagyőri várjobbágynak neveztetik. Nehány mányai lakos 1237-ben földjét eladván a fűsieknek, a fölvallásnál szomszédokul a fűsi-szolgagyőriek vannak megnevezve, míg 1249-ben ugyanazon Mányáról az mondatik, hogy a galgóczi ispánságban fekszik 1235-ben pedig a szolgagyőriek egy Uros nevű embert visszakövetelnek Galgócz vára részéről, aminek csak úgy van értelme, ha legalább is felteszszük, hogy a két vár szomszédos volt. Mindezeket összevéve kétségtelen, hogy Szolgagyőr Galgócz közelében feküdt, azzal sokféleképpen összefüggött s hogy az másutt, mint az Udvarnok táján létező Szolgagyőrön nem állhatott.
Hogy az inductio alapján lehozott következtetés helyes, azt szépen mutatja III. Endre királynak egy 1294-iki oklevele. Ebben ugyanis a király odaadományozza Vörös Ábrahámnak a Galgócz várához tartozó Galgócz nevű földet, az ottani vámmal egyetemben. E földön – úgymond a király – egykor vár volt építve és várjobbágyok laktak.
Miután kétségtelen, hogy Galgócz táján más vár nem volt, ilyenre nyomot nem találunk, bizonyos az is, hogy az 1294-ben egykorinak mondott vár csak a szolgagyőri vár lehetett. Azon körülmény, hogy ez a földrész, melyen a vár állott, most Galgóczhoz tartozónak mondatik, nem képez 490ellenmondást, mert egyrészt a két vár között mindenkor fennállott kölcsönösség, másrészt az egyik vár megszünése folytán a másik vár javára megváltozott birtokviszony, a kitételt érthetővé teszik.
A Galgóczról és vidékéről fennmaradt csekély adatok segélyével nehéz ugyan, de nem lehetetlen kimutatni azt a helyet, ahol a szolgagyőri vár állott. A Vörös Ábrahám-féle adományban ugyanis vám is szerepel. Nagy Lajosnak egy okleveléből tudjuk, hogy a galgóczi híd csak csak 1353-ban épült. Ekkor engedte meg ugyanis a király Konth Miklósnak, hogy a város végén hidat építsen s azon vámot szedhessen. A Vörös-féle vám tehát csak rév lehetett. Egy másik oklevél e révnek nemcsak helyét, de keletkezési idejét is megjelöli. E szerint azon rév a galgóczi várhoz tartozó Udvarnokon volt s miután vámját Lajos király a Konth-féle hídra helyezte át, oly rohamos sülyedésnek indult, hogy 1363-ban már kérdés támadt az iránt, birnak-e a Vágon révvel az udvarnokiak? Ennek kipuhatolásával a király az esztergomi káptalant bízta meg. Ez a küldetésben eljárva, azt jelentette, hogy ez a rév csakugyan az udvarnokiaké, s azon ők szabadon kelhetnek át, s hogy ez a rév előbb volt fő- vagy közrév, mint a semptei. Mivel pedig tudjuk, hogy a semptei révet IV. Béla állította fel 1251 körül, kétségtelennek látszik, hogy az 1294-iki galgóczföldi vám egy volt az udvarnoki vámmal és révvel.
A mai udvarnoki határ azonban csak Szilád felé terjed közvetlenül a Vágig. Itt pedig révnek nyoma sincs. Sőt az egész környék alakulásából világos, hogy itt rév csak a mai Zéllével átellenben lehetett. Mivel pedig Zéllén is volt rév, mely az udvarnoki főrévvel állott összeköttetésben s a rév megközelítése csakis a mai Poszadka-falu területén át lehetséges, kétségtelen, hogy Poszadka is a révtulajdonos Udvarnokhoz, vagyis Szolgagyőrhöz, utóbb Galgóczhoz tartozott.
Mindezeket összevetve, azon eredményre jutunk, hogy Szolgagyőr Galgóczhoz közel, az udvarnoki rév mellett, a mai Poszadka-falu területén állott.
Ha ezt a területet, melyet az oklevelek egybevetése útján találunk meg, jól szemügyre veszszük, az egykori vár nyomait még ma is megtalálhatjuk. Ugyanis a falutól mintegy negyedórányira, a Vágtól pedig 190 méter távolságra, egy körülbelül 57 méter magas dombon ma is várromok láthatók. Sajnos, már 1882-ben is csak igen kevés volt meg e romokból. Ma nyomuk is alig van. Megerősíti végre ezen kombinácziót a falu neve is. Poszad szó ugyanis a régi szláv nyelvben Várallját jelent, Poszadka tehát Kis-Váralja.
A szolgagyőri vár, mint várispánság, székhelye és központja volt egy révnek, mely csupa szolgagyőri várföldekből sorakozott köréje. Eddigelé ugyanis a szolgagyőri várispánságnak hetven tartozékát ismerjük, melyek mindössze tizennégy megyében vannak elszórva. Ebből Hont, Nógrád, Zala, Veszprém, Sopron és Tolnára egy-egy, Bars és Esztergomra egyenként négy, Fejérre öt, Pestmegyére hét, Győrre nyolcz, Pozsonyra kilencz, Komáromra tizenegy, a Csallóközre egymagában tizenhárom, Nyitramegyére pedig tizenhat várföld esik. Tehát még ezen töredékes adatokon alapuló számítással is, a legtöbb tartozék annak a megyének jutott, ahol a várispánságnak székhelye volt.
A máig ismert s oklevélileg igazolható szolgagyőri tartozékok Nyitravármegyéből ezek:
Bajmóczka, mely Bayanch néven szerepel 1275-ben.
Buud vagy Buda, mely valaha Manigra körül létezett és 1268-ban Buda szolgagyőri várjobbágy birtoka volt.
Décsi, 1275-ben Gynche néven említve.
Gyorok, melyről 1247-ben mondatik, hogy régente a várhoz tartozott.
Ondrohó, ma puszta Surány mellett. Innen czímezi magát 1229-ben a szolgagyőri várnak egyik századosa.
Szenicz vámjával együtt 1273-ig a galgóczi és szolgagyőri várak közös birtoka volt.
Ürmény, mely Ilmer néven szerepel 1277-ben.
Vajk. Régente, még 1247. előtt, szolgagyőri várjobbágyok birták.
Vecse, mely Wachu, Wachoy, sőt Wecher néven is szerepel. Ez a vár legrégibb birtoka volt, mert már 1113-ban is említtetik.
Zagárd 1261. és 1268-ban említve.
Zélle 1244-ig a vár tartozéka volt.
491Csodálatosnak látszik ugyan, hogy a Vág folyó mentén rövid egy napi kocsiúton három várispánságot találunk, ugymint Szolgagyőrt, Galgóczot és Bányát. Ha meggondoljuk azonban, hogy a németek, de sőt a cseheknek is folytonos vágyakodását képezte ez időtájban a Vág völgyének elfoglalása s az ország megigázása, hadi szempontból, ezt csak igen előrelátó gondolkodásnak tarthatjuk. Ugyanily magyarázata van annak, hogy a galgóczi sziklavár közelében, az inkább földvár jelleggel bíró Szolgagyőrt is fenntartották, sőt azt a honfoglalás utáni időben, tehát már mikor Galgócz régen létezett, építették fel. Mivel azonban az udvarnoki rév, mint fő- vagy közrév a legalkalmasabb volt a Vágon való átkelésre és Nagy-Szombat vidékéről Nyitra felé ez volt a legtermészetesebb és legkönnyebben megszállható út, világos, hogy e rév kiváló hadi jelentőséggel birt. Ennek a révnek őrizete volt a szolgagyőri várjobbágyok első és legfőbb feladata. Erre vall azon körülmény is, hogy Szolgagyőr alkalmazottai között tárnok-udvarnokmester is volt, a mely hivatalról tudjuk, hogy az a fővámszedővel volt egyenrangú. Így 1270-ből bizonyos Péter viselte e fontos hívatalt.
Szolgagyőr hadi jelentőségére mutat azon körülmény is, hogy egykorúan hat százados nevével találkozunk ott, ami tehát, ha többen nem is lettek volna, igen tekintélyes haderőre vall. 1229-ben pedig 13 százados van megnevezve, ami tehát éppen 1300 embernek felelne meg.
A szolgagyőri várispánok közül eddig a következők ismeretesek: 1239-ből Péter; 1243. Bertrand a nagy-martoniak őse; 1251-ből Ernő (Ernye); 1257–1258-ból Eynard, a királyné főlovászmestere, ki közben galgóczi comesnak is mondatik; 1268-ból Márk; 1272-ből Baas; 1273–1274. Rajnáld főétekfogó-mester; 1274–1275. Péter főlovászmester; 1278. Rajnáld; 1280–1283-ig Miklós, ki leginkább galgóczi comesnek neveztetik s kinek érdemeiről fennebb emlékeztünk meg. Azonkivül a vár alkalmazottai közt 1255-ben szerepeltek: Sándor őrnagy és Pál a várhírnökök főnöke.
A szolgagyőri comesek vagyis várispánok közül kiváló szerepet játszott Ernő vagy magyarosan Ernye, az Ákos nemzetségből. Ő volt az, aki IV. Bélának, mikor a tatárok elől menekült, saját lovát engedte át s az üldözőkkel harczba bocsátkozva, jóllehet testét több seb borította, az ellenség elől maga is megmenekült. Aztán elkísérte a királyt a tengerpartig s ő maga kémlelte ki az útak biztonságát. Ezért különben jutalmul, 1351-ben, három falut kapott, melyek előbb Varasd várához tartoztak volt.
Hogy mikor pusztult el Szolgagyőr, azt teljes bizonyossággal nem állapíthatjuk meg. Tény, hogy 1294-ben már a vár nem állott fenn, vagy legalább nem oly állapotban, hogy erődítmény jellegével birhatott. 1294 előtt a legrégibb emlék, mely mint létezőt említi, 1282-ből való. Valószínű tehát, hogy 1282–1294 között pusztult el és pedig éppen 1291-ben, a Habsburgi Albert osztrák herczegnek III. Endre királyunk ellen folytatott hadjáratában. A krónikák ugyan csak azt írják, hogy Albert ekkor Pozsonyig, Nagy-Szombatig és a Vágig hatolt. De más okleveles adatok sejtetik, hogy Sellyétől föl Sasvárig a Vág egész vonalát támadta meg. Átkelő-helyet keresett s valószínű, hogy annak kierőszakolása által dőlt romba Szolgagyőr.
