Galgóczi várispánság.
Galgóczi várispánság.
III. Galgóczi várispánság. A régi galgóczi várnak, mely őseink bevonulását látta, már nyoma sincs. Helyén most az Erdődy grófok gyönyörü kastélya diszeleg. A vár oklevélileg először Kálmán király által említtetik és egy 1112-iki oklevélben olvassuk, hogy Gány falu (Pozsony m.) a várhoz tartozott.
A galgóczi várnak tartozékai közül ismerjük az esztergomvármegyei Ebedet, Nagy-Mányát és Szenczet Barsból, Negyvent és a két Kulcsodot Győrből, Gányt és Dombót Pozsonyból.
Nyitravármegyei birtokai közül kimutathatók a következők:
Kis-Mánya, Oszuszka, Hradistye, Báb, Chropov (Rupov), Szenicz, Wistey. Pesty Frigyes ugyan a galgóczi várhoz számítja Vecsét (Vág-Vecse), mely Kálmán király oklevele szerint, felerészben a zobori apátságé, felerésze a győrieké. Genetikus névnek véve Gyűrt, várszolga, a geografiai fekvésből indulva ki, a galgóczi gyűrieknek vagyis várszolgáknak nyomát véli felismerni. Azonban Tagányi kimutatta, hogy ez a Vecse csak Szolgagyőr tartozéka lehetett. Ugyancsak Galgóchoz számítja Pesty Wedrad-ot is, mert a fent említett oklevél, azt mondja, hogy ennek egyrésze az apátságé, a másik a várszolgáké. Tudjuk azonban, hogy IV. Béla egy 1249-iki oklevele szerint Wedrad, ma Puszta-Vogyerad, a nyitrai várhoz tartozott. Világos tehát, hogy itt a nyitrai s nem a galgóczi vár szolgái értendők.
488Kis-Mányát IV. Béla 1249-ben kivette a vár tartozandósága alól s azt Forgách Andor kir. tárnokmesternek adományozta oda. (F. IV. 2. 54.) Nagy-Báb 1261-ben említtetik, mint galgóczi várföld (Századok 1887. Tagányi. 390.) 1262-ben IV. Béla Serefelnek adja a következő galgóczi várföldeket: Ozus (Oszuczka), Rupov (Chropov), Hradicha (Hradistye), mind a Miava-patak mellett és Dumkort (ma Dumbov néven szerepel és Pozsonyvármegyéhez tartozik.) Ezt az adományt V. István 1270-ben megerősítette. A nevezett esztendőben V. István Omodé fiának Kuzen és Androniknak a Dudvág mellett fekvő Wistey nevü földet adományozza. Pesty ez alatt Visztukot érti Pozsonyvármegyében, Modor táján. Wistey, nézetem szerint, egy Vieszkával, mely ma is létezik Vág-Szent-Kereszt melett, a Dudvág közelében (F. V. 70.) IV. László 1273-ban a Csák nemzetségből származó Péter mesternek adományozta Scinthe nevü falut, kivévén azt a galgóczi vár tartozandósága alól. Pesty ezt a Scinthet a barsvármegyei Szencse falura vonatkoztatja, sokkal valószinübb azonban Szabó Károly és Tagányi nézete, kik abban Szenicz nevét ösmerik fel. (W. IX. 12.)
A galgóczi várispánságra vonatkozó adatok 1273-on túl sajátságos zavart mutatnak. Galgócz gyakran szerepel Szolgagyőr helyett és viszont. Már IV. László Szeniczet egy 1274-iki oklevélben Szolgagyőr majorságának mondja. Ugyancsak 1274-ben, mikor V. István Korpona város jogait erősíti meg, az aláirt főurak között Reynald kir. ételfogómester galgóczi comesnek mondatik, holott bizonyos, hogy Miklós Szolgagyőr várispánja volt s azontúl is, mint olyan említtetik. Ezen zavar oka, mint azt Tagányi jelzi, a két vár egyesítése lehetett.
A galgóczi várispánok közül hármat ismerünk. És pedig: 1257-ből Zsámbréki Eynard mestert, 1274-ből Rajnaldot és 1283-ból Miklóst. Az utóbbi IV. László egyik legvitézebb hive volt. Midőn ugyanis a király Ottokár ellen indult, hogy Győr várát visszafoglalja, Miklós ott harczolt az elsők között, testvérének, Sebestyénnek oldalán. Sebestyén a harcztéren fejezte be életét, Miklós pedig egy súlyos seb árán menekedett meg. Azonban ennek daczára részt vett abban a döntő ütközetben, a melyben Ottokár elesett. A csata hevében ekkor kopjával szúrták át Miklós lábát, de ő annak daczára visszatért a sereg zöméhez, két német foglyot hozván magával. Megsebesült még ez a Miklós Zelench ostrománál is s ott volt a lázadó kúnok ellen indított seregben.
