A megtorlás. Üldözések.
A megtorlás. Üldözések.
Alig hagyta el az orosz az országot, megkezdődött a megtorlás, a vérbosszú munkája. Báró Haynau még szept. 1-én kibocsátott hirdetményével felszólította a volt cs. kir. katonatiszteket, a katonai és polgári hivatalnokokat, a kik a nemzeti ügy szolgálatába állottak, úgyszintén a képviselőház és a főrendiház tagjait, a kik 1848 nov. 8-ika után a tanácskozásokban résztvettek, hogy három hónap leforgása alatt a legközelebbi cs. kir. katonai parancsnokságnál, vagy a cs. kir. haditörvényszéknél igazolás végett jelentkezzenek.
Mindazok, a kik nem menekültek el idejekorán, kénytelenek voltak eleget tenni e felhívásnak, s közülök számosan a pesti Ujépület börtönébe kerültek. Az elítéltek sorát a vármegye főispánja, gróf Ráday Gedeon nyitja meg, a kit a pesti haditörvényszék 1849 decz. 10-én két évi várfogságra ítélt, utóbb azonban Haynau visszaadta szabadságát.
A vármegyei képviselők közűl Kubinyi Ferencz, Frideczky Lajos és Sréter László szintén a pesti haditörvényszék elé kerültek. Fél évnél tovább tartott ellenük a vizsgálat, míg végre Haynau, visszahívása előtt, Kubinyi ügyét is sürgősen elintéztette auditoraival. A haditörvényszék Kubinyit halálra ítélte, melyet azonban Haynau 1850. júl. 5-én 3 évi várfogságra változtatott meg. Haynau felmentése után, hogy a nyugdíjba küldött tábornok kegyelmi tényét némileg ellensúlyozzák, Bécsben újabb megkegyelmezéseket hoztak javaslatba. Az 1850 júl. 20-án kelt legfelsőbb elhatározás elengedte Kubinyi büntetését és az ugyanekkor kelt legfelsőbb elhatározással Frideczky Lajos és Sréter László képviselők ellen megindított eljárást is beszüntették.
A pesti haditörvényszék elé került Básthy Miklós volt szécsényi járási főszolgabírói is, a ki 1851 aug. 25-én szintén kegyelmet nyert. Legrosszabbul járt Csuthy Zsigmond verőczei református lelkész, a ki a függetlenségi nyilatkozatot a kisváczi templomban kihirdette s híveit az oroszok elleni keresztes háborúra buzdította. A haditörvényszék őt kötél általi halálra itélte, melyet a legfelsőbb kegyelem 1852 máj. 5-én 6 évi várfogságra változtatott meg.
A vármegye szülöttei közűl Szontagh Pált, a miért Bem tábornoknak Bécsből való menekülését előmozdította, két évi súlyos börtönre ítélték, báró Roszner József ezredes közbenjárására azonban csakhamar kiszabadult olmützi börtönéből. Halálra itélték Sréter Lajos honvédezredest is, a ki Csehországból a Nádorhuszárok egy századát hazahozta, de neki sikerült még az elfogatás elől idejekorán megmenekülnie; egy ideig Olaszországban tartózkodott, hol a magyar légió parancsnoka lett.
A pesti haditörvényszék a menekültek közűl Mérei Mór Fábjanka pusztai birtokost is, a ki előbb nemzetőri őrnagyként, majd Madarász László titkáraként működött, in contumatiam, halálra ítélte s nevét 1851 szept. 22-én az Ujépület mögött felállított bitófára felszögezte. Ugyanezen a napon, felségárulás vádja czímén, Pulszky Ferencz külügyminiszteri államtitkárt és országgyűlési képviselőt is a pesti haditörvényszék elé idézték. Pulszkyt azonban Kossuth még 1848. év végén Angolországba küldvén, az idézésnek foganatja nem volt. A pesti haditörvényszék mindazonáltal őt is halálra ítélvén, nevét 1852 máj. 2-án függesztette fel a bakó az Ujépület mögött felállított bitófák egyikére. Fogságba került Horváth Elek alispán is, a ki egyideig az Ujépületben raboskodott, míg Repeczky idejekorán elbújdosott. (Magyar Hirlap 1849–1852. évf. – Gracza György i. m. V. 884. Báró Roszner Ervin közlése.)
Mikor Haynau 1849 jún. végén, az oroszokkal karöltve, megkezdte az előnyomulást, Andreánszky Sándort nevezte ki császári biztosul Nógrád vármegyébe. Andreánszky, kevéssel Görgey hadainak elvonulása után, csakugyan megérkezik az orosz hadakkal Balassagyarmatra s nyomban hozzáfog a közigazgatás rendezéséhez. A régi vármegyei közigazgatást meghagyja, alispánná még aug. havában Jankovich László volt másodalispánt nevezei ki, a tisztikar egy része is megmaradt hivatalában, kivéve azokat (Prónay József, Báthy Miklós), a kik a trónfosztó nyilatkozat után nagyobb tevékenységet fejtettek ki a nemzeti ügy mellett.
