Táplálkozás.
Táplálkozás.
Nehezebb munka (»hordoás«) alkalmával még csak akad a »siroányban« holmi czibehúsos becsinált is, de egyébként csak leves (lč) és főzelék (sűrő) kerül a »kantoárba«. Minden épkézláb ember odakint szorgoskodik a mezőn s legtöbb helyen csak az »öregmami« marad otthon főzni, ez okozza talán a mostoha sorson kívül, hogy a mindennapi táplálkozás csodálatosan szegényes. Hajnali felkeléskor egy falás kenyér s egy deczi pálinka, früstökre megint csak kenyér, szalonnával, ha van, vagy valami lé, ebédre két tál étel: lč és »sűrő« (főzelék) vagy helyette csík, uzsonnára gyümölcs vagy szalonna, vacsorára lé vagy valami tésztaféle. A téli táplálkozás egyenesen elszomorító, száraz hüvelyesből, krumpliból, sült tökből, tökmagból áll s bár egy-egy jó napszám vagy »fuhar« után mérethet magának három verdung húst. A jobbágyember természetesen jobban él, annak nem kell »zsirzónak« egy-egy vén tyúkot levágni, van elég zsírja a kamrában s husvétra marad mindig disznóláb (sonka) is. Rendszeresen issza a kávét meg a »tehát«, sőt akárhányszor »bádoghalat« (szárdinia) is eszik a »puffancs« (zsemle) mellé.
Aratás idején 9–10-kor lefekszik, a hajnali harangszó már munkában találja s 5 óra felé früstökre, sokszor éhomra, bevág egy nagy bögre »huborkasaloátoát« s a savanyú levit úgy felhörpinti utána, hogy láttára holmi »maznahasú« kabátos ember menten hideglelést kapna. Neki kutyabaja se, nagyokat szippant rá a kurtaszárú veres pipából, pedig az étetős madár kiejti a bogarat a szájából, ha a füstjén keresztülröppen. A pipa a leghűbb barátja, mindig ott szorong hátul a gatyakorcz kötőjére akasztva, vagy 3-4 szál masina (gyufa) társaságában a kalapzsinór megett és elkíséri gazdáját még abba a sírgödörbe is, a hol már csak »befelé nő a bajúsz«. Legtöbb embert »hektyika« (tüdővész) visz oda s véle csak a köszvényes hasogatás mérkőzik, mert a többi rossznyovolyát és czifranehéssíget könnyen kiheveri a palócz.
