Kisértetek.
Kisértetek.
Kint a faluvégi ákáczlombos kis temetőben azonban nem fejeződik be egészen a palóczélet, mert éjfélenként meg-megnyílik a hazajáró lelkek csendes birodalma. Kísérteni jár haza minden bűnös lélek, a ki életszámadását rendetlenül hagyta itt a földön s fönt az égben épen ezért nem kapott helyet. Az öngyilkosok »jajgató lélek« képében járnak haza vezekelni, a hamis mérnökök pedig, a kik tagosítás alkalmával becsapták a szegény embert, most bolygótűz és lidérczfény alakjában szaladgálják be a határt, melyet egykor rosszúl mértek föl. – A fejetlen barát elköltötte a misepénzeket, a temetőben járkáló fehérruhás asszony elhajtott magzatjait keresi, a gonosz mostoha pedig az édesanya sírjánál imádkozik. De hazajárnak a jó emberek is. Sokszor égi fényben ragyog a templom, az oltáron ott miséz az öreg tisztelendő úr, az orgona magától szól, mert a kántorok csendesen pihennek, ők nem járnak vissza, kifáradtak nagyon életükben. A Mikszáthfalvi Luzsénszky bárókisasszonyoknak sincsen semmi vétkük, az éjféli misére mégis hazajárnak négylovas hintón s a ki mellé leülnek, az bizton meghal egy esztendő leforgása alatt.
