Házasság.
Házasság.
Katonáskodása alatt a legtöbb legény egészen átvedlik s megtanúlja, hogy a pénz beszél, a kutya meg ugat; jövendő életepárját tehát nem a szerelem útján, hanem a telkes-gazdák portáján keresi s ha nem talál, akkor már csak arra ügyel, hogy dolgos legyen a lány. Az ilyen »fajín« feleségnek valót odahaza könnyű megtalálni, de más faluból már »kommendányi« kell. A legény nagy ritkán megy vőül idegenbe, de a lányt »muszájittya« a család s nem egyszer az is megtörténik, hogy nem is látta a jövendőbelijét, csak annyit tud róla, hogy módos özvegy ember. Az öregek vásáron vagy vendégségen jóbamaradnak s egyszerre csak »kéretni« jönnek. A kérők, rendesen a legény édes keresztapja meg egy idősebb rokon ünnepnap délelőtt állítanak be s ha megelőzőleg még nem folytak tárgyalások, akkor előbb holmi széna- vagy lóvásár ürügye alatt nézik körül a portát s ha minden megfelel a kommendálók szép szavainak, akkor előhozakodnak jövetelük tulajdonképeni czéljával, de még mindig furfangosan kerülgetik a dolgot, nehogy csúfságot valljanak, ha nyílt kérésükre tagadó feleletet kapnának. A házbeliek már rendszerint előre tudják vagy legalább is sejtik az ügyet, épen ezért az adandó válasz szerint fogadják vendégeiket s ha ottmarasztalják őket ebédre, az már annyit jelent, hogy nem idegenkednek az atyafiságtól. Sok helyen czifraszűrben maga megy kéretni a legény. Éjfélig elbeszélget, azután elbúcsúzik, de a szűrt véletlenül ott felejti a pitarban vagy a lóczán. Hajnalfelé visszalopódzik s ha a szűre ki van akasztva, az annyit jelent, hogy »kitették a szűrit.« *
*Hogy ez a szűrkitevés Nógrádban egészen komoly dolog, azt a balassagyarmati törvényszéknek egy 1903 augusztusi tárgyalása is igazolja, melyen 12 évre ítélték Lovász Mártont, a ki agyonszúrta a szeretőjét, mert kiakasztotta a szűrét, jeléül annak, hogy nem megy hozzá.
Az ehhez hasonló szimbolikus leánykérések azonban egyre jobban ritkulnak s a kéretést annyi mindenféle megbeszélés előzi meg, hogy a legény már idejekorán tájékozódhatik. Ha a szülők akár maguk, akár a kérők közreműködésével elintézték a lakáskérdést és a fiatalok jövendőjének egyéb anyagi ügyeit, akkor a rokonok egy este a lányos háznál megtartják az eljegyzésnek megfelelő »kendőlakást«, mely egészen csendesen megy végbe, legfeljebb a lánypajtások csattognak tilolókkal az ablak alatt, a legények pedig ostorpattogtatás közepette kurjongatnak, hogy majdan néma ne legyen a gyerek. Odabent az első házban ezalatt vacsorázgatnak, majd a legény egyik tekintélyesebb rokona kimegy a pitarba, behívja a fiatalokat s egymás mellé állítván őket, hosszadalmas bibliai vonatkozású »szavallatok« után kijelenti, hogy minekutánna a fölséges Úristen ezt a két szép virágszálat egymásnak teremtette, legyenek is egymáséi mindörökre, ammen – »ha jó szívvel kendtek is mindnyájan úgy akarják! Engedje az Úristen!« – mondja rá a gyülekezet. Sír-rí az asszonynépség s meg van hatva mindenki, de leginkább a piruló leány, a ki most odamegy a tulipántos ládához s kiveszi a piros selyem vagy fehér hímzett »jegykendőt« és kicseréli a vőlegényével, melynek csücskébe jegyajándékul 1–2 pengő van bekötve. A jegyesek még egyéb díszes holmival, jegyinggel, csizmával, nagykendővel, sőt egész esküvői ruhával is meg szokták lepni egymást s régebben a vőlegény ajándékai között mindig ott szerepelt a rókatorkos mente és a kivarrott piros csizma. Kendőlakás után következő vasárnap a jegyesek két tanúval »kézfogóra« mennek a paphoz, a ki megáldja és kihirdeti őket. A következő napokon díszbeöltözött, rézfokosos hívogató vőfélyek járják be a falut s a harmadik kihirdetés utáni héten megkezdődik a lagzira való nagy készülődés.
Hugyagi menyecskék »csárdás« vagy »ludányi« fęketőben.
Szentkúti bucsusok.
Nógrádmegyei tótok.
