Belső berendezés.
Belső berendezés.
A ház bejárata mindig az udvar felé esik s egy rácsos kis »sarampócskoával« meg egy deszka-ajtóval záródik, melynek fakilincses »kallantyúját« és madzagos tolókáját húzóval vagy görbe nyitó-vassal kell becsukni. A sarampó kifelé nyílik, de be van téve akkor is, ha otthon vannak. Az ajtót kívülről a madzaghúzóval is be lehet csukni, kinyitni azonban csak a nyitó-vassal. Az első hely, a hová belépünk, a »pitar«. Ennek hátsó részében van a konyha, jobbra nyílik a »ház«, balra pedig a kamra, nagyobb családnál azonban a kamra helyén is szoba van. A pitar befelé nyíló ajtaja mögött ásó, kapa, fejsze s más ilyes szerszám van, vele szemben, a másik oldalon, lóczán vagy tőkén, vizes rocskák állanak a »mericskével«, a konyha felé eső tört falon ott lóg a »kanalas« és a szita, a vakablakban pedig eczet, paprika, só, jóbors s egyéb ilyen apróság van. A pitar hátsó füstös odúja képviseli a konyhát, melynek kétoldali nyitott tűzhelyén kövek között vagy »trajfúszokon« (háromlábú vas: Dreifusz) fő a mindennapi ebéd. A pitarból jobbra (vagy a helyzet szerint balra) nyíló szobának (»elsőház, tisztaház, ház, tessékszoba«) két ablaka van az utczára s egy az udvarra. Berendezése a szerint változik, hogy van-e még a házon kívül egy szoba vagy nincs. Ha van, akkor az ajtóval szemben, a két ablak között áll a »sublót«, rajta tinta, toll és czifra poharak, fölötte pedig a »gyükör« (tükör) a szentelt barkával s mellette szentképek, rendesen a Fájdalmas Szűz, a Szentháromság, Szent János és Jézus sírja. Az utczai és udvari ablak közötti sarokban van mindenütt a fehér abroszszal leterített asztal, melyről elmaradhatatlan a megszegett kenyér. Körötte a fal mentén karos lócza áll, fölötte pedig a póczon czifra tányérok díszelegnek. Az asztallal szemben az ajtómelletti sarkot a masinás kemencze foglalja el s ettől a másik utczai ablakig a magasravetett »nyoszolya« áll, s néhol az ajtó mellett lévő másik sarokban is egészen az udvari ablakig nyoszolya szokott lenni, mert minél több az ágy s minél magasabbra vannak vetve a »vankusok és fejeletek«, annál nagyobb a mód. Az ágyak előtt karos lóczák (körő-lócza = körül-lócza) állnak, a kemencze melletti ágy végében pedig a sátoros czifra bőcső ring. Ez az első ház a jobbmódú palócz »tessék-szobája«, ide vezeti be kedves vendégét, de ő maga a sátort (gyerekágy), a lagzit és a ravatalt kivéve, ritkán telepszik meg benne. Mint afféle parádés szoba, egyre urasabb berendezésű lesz s eredeti bútorzatából csak a tornyos nyoszolya marad meg. A család tulajdonképeni tartózkodási helye, módosabbaknál, a pitarból az első házzal szembenyíló szoba (»másik ház, kis ház« ), melynek csak két udvari ablaka van s amúgy is tágasabb lévén az első háznál, az öregek mellett a fiatalok is elférnek benne, sőt még a terjedelmes »szátvának« is (szövőszék) helyet szorítanak. Bőcsőben, űcsikben, álókában, kuczkóban egy-egy gyerek, az ágy alatt ülős tyúkok és libák, a »burító« alatt kis »czibék« és »libukák«, szóval télen van elég lakó s a kemencze tetejéről még a macskát is le kell zavarni, hogy hely legyen, bár a ház kemenczéjének tetején rendesen vizes katlan van. A kemenczét újabban masinával és »rúrával« kombinálják s ezek alá a házban gyújtanak, míg a masina fölé lépcső alakban ragasztott, szegletes kemencze kívülről fűlik s mind a kettő füstje a pitar nyitott tűzhelyére boruló kürtő száján távozik. Régente, mikor még masina nem volt, a sok fát igénylő kemencze helyett a vakfalba vájt nyitott »kutriczon« tüzeltek s ezzel világították egyúttal a szobát is, de ma már minden mestergerendán ott lóg a »petriolajos lámpa«, a meleget pedig a masina szolgáltatja. A masinanélküli »búboskemencze« a szája előtt lévő »tyiszpóval« (tűzpad) és »szappal« s a mestergerendát tartó »bódoganya- és bálványfával« együtt mindjobban kiszorúl a szalmafedeles és favázas házak leégése után épített »új mógyis, hambitusos« portákról. A mestergerenda tetejéről is lekerül lassan a beretva, a naptár s az álmoskönyv és a gerenda aljára szögezett bőrtokokból az asztalfiába vándorolt az ünnepi »ekszczajg«, mert hát »nem vagyunk mink kérem aloássan parasztok!«
A szegény embernek csak egy szobája van, a másik helyett a pitarból a »komrába« nyílik az ajtaja. A kamra a ház éléstára és raktára s mivel zsúfolva van mindig, sok helyen »terhes komra« a neve. Itt van a gazdasszony lisztje a »szúszékban« s kenyere a rácson, a lány holmija a tulipántos ládában, ásó, kapa, szerszámok és zsákok a sarokban, csízmák, szoknyák a rúdakon és mindenféle czókmók szögön, póczon és ágason. Itt öltözködik az asszonynépség s nyáron 153át itt alszik az eladó lány és sok helyen lagzi alkalmával itt fogadja a »hérészesek« ajándékait is. Kétszobás háznál a kamra egyúttal magtár is (hombár).
A gazdának és legényfiainak nyári lakása az »estálló«, mely az utána következő »szinkével« és szecskavágóval együtt a házzal egy fedél alatt van. A garád (kertkerítés) mellett állanak a disznóólak (hidas) s egyéb ketreczek, mellettük meg a trágyadomb, melynek egyik félreeső sarka, de leginkább a szoroska az árnyékszéket is (bugyi) helyettesíti. A gémeskút leginkább az udvar elején a pitarral szemben van s ugyanitt a pinczét helyettesítő verem és a tűzifa is. Az udvaron túl a külső telken áll a fafalas pajta s körötte terűl el a »szérő«. A pajta jobbaldala (pajtafiók) a szénarakodó, baloldala pedig a nyomtató, ámbár a cséplőgépek ideje óta a pajta csupán a jobbminőségű takarmány megóvására szolgál s a szérűt krumplival ültetik be, mert a gabonát a jobbágyok közös szérűjén gépeltetik s »hadarós« kézi cséppel már a szegény ember se »bajmológyik«, legfeljebb, ha zsúpra van szüksége. Galambháza nincs a palócznak, az istállóját ellenben össze-vissza furkálja a sok »házinyú«.
