Dessewffy.
Dessewffy.
Dessewffy (Cserneki és Tarkeői, nemes és gróf). Pozsega vármegyéből származik. Őse: Deziszló, a ki az 1241. évi muhi csatában az ország zászlóját megmentette; ettől a leszármazás szakadatlan. A család 1363-ban osztozik meg Cserneken. Egyed fia Benedek bán (1372–96.), ennek unokája Dezső terjeszti tovább a családot, a kinek fia István már 1482-ben Dessewffynek íratik. Ennek az Istvánnak fia Ferencz Pozsega vármegye főispánja. Ferencz fia László (1556–1558.) budavári kapitány, kinek két fia maradt: Ferencz és János. A török hódoltság következtében a család elvesztvén alsómagyarországi birtokait, János 1558-ban Tarkeő várat szerzi meg. Tőle ered a tarkeőig ág, míg János a tarczai ág megalapítója. A család tarkeői ágából Tamás és Platthy Borbála fia Imre, a XIX. század elején költözött Nógrád vármegyébe. Fiai: I. Jób 1847-ben Nógrád vármegye követe Kökényesen volt birtokos. II. Titusz (szül. 1310 † 1874.) gyermekei: 1. Ödön (szül. 1837.) Nagykökényesen és Vanyarczon birtokos. Fia: Dezső (szül. 1864). 2. Elek (szül. 1844.), volt törvényszéki aljegyző, később m. tiszti főügyész. III. Ottó (szül. 1813 † 1895 Vanyarczon), 1839–46-ig Nógrád vármegye főjegyzője, később alispán és országgyűlési képviselő, az ág. ev. bányakerületi egyházmegye világi felügyelője.
Czímer: kék paizsban buzogányt tartó pánczélos kar, mely fölött jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú koronás barna sas, a jobb felső sarokban fogyó hold a balsarokban csillag. A koronátlan zárt sisak dísze hét fehér strucztoll. Takarók: kékezüst.
Dessewfy
