Zagyvapálfalva.
Zagyvapálfalva.
Zagyvapálfalva. E néven a belügyminiszter Andrásfalva és Pálfalva községeket 1910 január 1-én egyesítette s így most közigazgatásilag egy község. Körjegyzőségi székhely, Salgótarján közelében. Házainak száma 218 és róm. kath. vallású magyar lakosaié 3499. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Andrásfalvának az 1548. évi adóösszeírás szerint Lotho János volt a 135földesura. A későbbi összeírásokból hiányzik a község, sőt az 1715–20. évi összeírásban sem fordul elő. 1826-ban a gróf Thoroczkay család és a Csoma örökösök voltak a helység földesurai; később, a XIX. század közepén, Gyürky Ábrahám birtokában találjuk. Jelenleg báró Solymosy Jenőnek van itt nagyobb birtoka. Pálfalva község viszont Alsó- és Felső-Pálfalva egyesűléséből keletkezett. Már a középkorban fennállott. 1548-ban Nagyfáy Balázs birtokában találjuk. A későbbi összeírásokból hiányzik. Az 1715–1720. évi összeírásokban ismét szerepel, de csak egy magyar és három tót háztartással. 1740-ben a Komjáthy és a Pakots családok, 1770-ben Mikulay István, Komjáthy Sándor, Pap József özvegye, Patkó István örökösei és Beniczky István voltak a földesurai. A XIX század elején még puszta. 1826-ban Felső-Pálfalván 164-en, Alsó-Pálfalván 120-an laktak, közöttük Bornemisza Károly, Komjáthy özvegye és Okolicsányi Péter. 1836-ban már egy községgé alakult s ekkor az alsópálvai részen 139, a felsőpálfalvain 221 lakosa volt, földesurai pedig a Bornemisza, a Komjáthy, a Pap, az Okolicsányi és a Kun családok voltak. Később Gyürky Ábrahám lett a legnagyobb birtokosa. A község határában a »Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat«-nak kőszénbányája van, Pock Jenőnek pedig táblaüveggyára. A községhez tartoznak: Csókás-puszta, továbbá Erzsébet-huta és Frigyesakna bányatelepek.
