Terény.
Terény.
Terény. A szandai völgyben fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 142, lakosaié 829, a kik vegyesen róm. kath. és ág. ev. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Magyarnándor. A középkorban Vásáros-Terjén néven szerepel az oklevelekben és városi kiváltságokkal bírt. 1506-ban Terjéni Radnóthy György birtokában találjuk. 1598-ban Balassa Zsigmond volt a földesura. 1633–1634-ben a váczi nahijéban a török hódoltsághoz tartozott. 1660-ban a divényi uradalom birtoka volt. 1686-ban gróf Zichy István nyerte a helységet adományul. 1715-ben öt magyar, 11 tót, 1720-ban 12 magyar és 16 tót háztartást írtak itt össze. A XVIII. század első felétől a gróf Zichy, Baloghy, a gróf Balassa családok, később még a herczeg Esterházy család volt a helységben birtokos. Jelenleg a gróf Zichy család, továbbá gróf Károlyi Erzsébet férj. gróf Pappenheim Sigfriedné a helység legnagyobb birtokosai s az utóbbié az egykori Lázár-féle kúria is. A róm. kath. templom már a középkorban fennállott, 128de az idők folyamán többször átalakították. Harangjai közül az egyik az »1497 refusa 1696. O rex gloriae veni cum pace«, a másik pedig »Vocem Tuam Audivi Domine et Tinni 1758« feliratot viseli. 1873-ban a kolera tizedelte meg lakosait. A községben gróf Pappenheim Sigfriednének mezőgazdasági szeszgyára és gőzmalma van. A község dülőnevei közül említést érdemelnek: Akasztóhegy, Peresdülő és Barátszurdok. Az Akasztóhegyen állott hajdan, mikor még a község pallosjoggal bírt, az akasztófa. A Peres-dülő miatt 1848 előtt a Herencsényiek és a Terényiek között per folyt. A Barátszurdok helyén hajdan kolostor állt. Ide tartozik: Pusztakiskér, továbbá részben Magyarnándorhoz, részben Terényhez: Csikorpuszta, mely a XV. században Sokor néven önálló helység volt.
