Szécsényhalászi.
Szécsényhalászi.
Szécsényhalászi. (Azelőtt csak Halászi.) Ipolymenti magyar kisközség. Házainak száma 156, lakosaié 1069, a kik nagyobbára róm. katholikusok. Postája, távírója és vasútállomása helyben van. Már a XIII. században szerepelt. 1250-ben Pálnak, a királyi kápolna őrének a birtokában találjuk, a ki itteni birtokait Detre fiainak Mikónak és Detrének, a Balassák őseinek adta el, kiktől 1297-ben Mihály fiai Simon mester, a Salgai család őse és Libertsey Tamás vették meg. 1366-ban a fenti Libertsey Tamás fia Fulkó részére állítja ki a váczi káptalan az 1297. évi bizonyságlevelet. A XVI. század közepén a török hódoltsághoz tartozott. 1562–63-ban Muszia Cselebi török tiszt hűbérbirtoka volt és ekkor 17 adóköteles házát írták össze. 1598-ban Ragyolczy Péter volt az ura. 1660-ban Balassa Imrének voltak 124itt részbirtokai. 1686-ban egy része, a divényi uradalommal együtt, gróf Zichy István birtokába került. 1715-ben 14 és 1720-ban 9 magyar háztartást írtak itt össze. A XVIII. század első felében a Ráday, majd a Darvasy családok voltak a földesurai. 1770-től a Ráday, a Zichy és a Balassa családok voltak itt birtokosok, végre a XIX. század közepén gróf Gyürky Ábrahám. Jelenleg gróf Pejacsevich Mikó Endre és Pokorny Pál a nagyobb birtokosai. 1831-ben és 1783-ban a kolera itt is megtizedelte a lakosokat. A határban a szőlők rigolirozása alkalmával őskori leletek kerültek a felszínre. A községhez tartoznak Pöstény-, Apáti- és Mocsári puszták. Pöstény már a középkorban Pestyén néven szerepel az oklevelekben. 1301-ben, midőn határait megjárták, Dráhi Tamásnak és fiainak a birtokában találjuk, a kik azonban hűtlenségbe esvén, birtokaikat a király 1321-ben Szécsényi Tamásnak adományozta. 1598-ban Kékedy György volt a földesura. 1667–1686-ban Putnoky Péter, Bálint és Kata voltak itt birtokosok. Az 1715–20. évi összeírásban nemes községként van felvéve. A XVIII. század első felében a Rádayak, 1754–35-ben pedig Nagy Mihály és István bírták.
