Szécsény.
Szécsény.
Szécsény. Az Ipoly-völgyben fekvő, virágzó, magyar nagyközség és járási székhely. Házainak száma 605, lakosaié 4226 és legnagyobb részük róm. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Ősidők óta megült hely, a hol már számos őskori lelet került felszínre. A nemzeti királyság megalapításával részben a Kacsics (Kathyz) nemzetség birtoka volt, részben pedig a nógrádi várszerkezethez tartozott. 1255-ben Szécsény legnagyobb részének már Falkos az ura, kit IV. Béla a Váczott tartott részleges országgyülésből Benedek esztergomi primás panasza következtében Tecus comessel és Zich Loránddal együtt küldött ki a primási hatóság alól kilépettek ellen tartandó vizsgálatra. (Knauz : Mon. Ecl. Strig I K. 553. sz.) A XIII. század elején az Wsa (Öze) nemzetségen kívül a Kacsics nemzetség egyik sarja, Simon bán is volt itt részbirtokos, kinek birtokait II. Endre király, a Gertrud királyné meggyilkoltatásában való részessége miatt elkobozván, a Szák nemzetségnek adományozta. De a Kacsics nembeli I. Falkos (Folkus) fia I. Farkas 1274-ben csere útján visszaszerezte a nemzetség elkobzott jószágait a Szák nembeli II. Pósától, később pedig megvette Szécsénynek azt a részét is, mely a nógrádi várhoz tartozott. 1333-ban Szécsényi Tamás vajda és testvére Péter, voltak itt birtokosok. 1334 május 5-én Károly király Szécsényt ugyanolyan kiváltságokkal 122ruházta fel, mint a milyenekkel a Buda városi polgárok bírtak. A XIV. században a Kacsics nemzetség Salgai ága is visszaszerezte itteni birtokait s ekkor a község fele része a Salgaiaké volt. Salgai Miklós azonban, hamispénzverés miatt hűtlenségbe esvén, Albert király 1439-ben itteni birtokait Szécsényi László fia Lászlónak adományozta, ki itt 1439 után várat építtetett, melyről 1461-ben emlékeznek meg első ízben az oklevelek; a helységet azonban 1455-ben Guthi Országh Mihálynak és Lossonczy Albertnek zálogosította el, kik Szécsényi László halála után: 1461-ben arra, királyi adományt is nyertek. 1453-ban a vármegye itt tartotta közgyűléseit. Az 1546. évi országgyűlés elrendelte a vár megerősítését. 1550 szeptember 6-án a törökök megrohanták a várost, 45 embert elfogtak és magukkal vittek, a várat azonban ekkor még nem tudták elfoglalni. Ez csak 1552 július 20-án sikerült Ali basának, a ki ekkor a vár parancsnokát, Árokházy Lőrinczet foglyul ejtette. 1553-ban Hamza bég lett a vár parancsnoka. A törökök 1556–58-ban 250–256 emberből álló őrséget tartottak a várban. 1562-ben Balassa János tett eredménytelen kisérletet a vár visszafoglalására; de 1593-ban Tiefenbach Kristófnak és Pálffy Miklósnak sikerült a várat visszafoglalni. 1593-ban Thanhauser Honorius volt a vár kapitánya. 1596-ban Pálffy Miklós táborozott a helységben a felkelt nemességgel s itt egyesült Schwarzenberg hadaival. 1598-ban a Lossonczy család volt a község földesura. 1601-ben Forgách Zsigmond volt a vár kapitánya. 1605-ben a vár Bocskay István birtokába került, a ki a plebánia-templomot az evangélikusoknak adta, de gróf Forgrách Zsigmond 1607-ben már visszaadatta a katholikusoknak, a lutheránusok pedig ezután csak magánházban tarthattak istentiszteletet. 1606-ban Szécsény visszakerült a magyar király birtokába. Az 1608 és az 1618. évi országgyűlések ismételten elrendelték a vár megerősítését. 1640–45-ben gróf Forgách Adám volt a kapitánya. 1644-ben I. Rákóczi György vezére, Kemény János táborozott a vár alatt, de bevenni nem tudta. 1647-ben gróf Koháry István lett a várkapitány. 1648-ban a vármegye ismét e várban tartotta közgyűléseit. 1655-ben az országgyűlés 200 gyalogos és 300 lovas-katonát rendelt a várba. 1660 október havában – a lévai és az érsekújvári vereségek hatása alatt – a szécsényi őrséget Fülekre rendelték. 1663-ban gróf Koháry István, mivel nem bízott abban, hogy a vár falai egy esetleges ostromot kibírnak, a várat felgyújttatta és Fülekre vonult. Az üresen hagyott várat a törökök 1663 november 9-én birtokukba vették, felépítették és megerősítették. Egész 1683-ig volt Szécsény török kézben. 1683-ban, Bécs felmentése után, Sobieski lengyel király ostrom alá vette a várat, melyet az 1300 főből álló őrség október 10-én feladott. A győzők 20 nagyobb, 50 kisebb ágyút, 100 mozsarat és 80 bombát találtak a várban. A lengyelek kivonulása után herczeg Esterházy Pál, Disznósy Ferencz vezérlete alatt 300 horvát katonát küldött Szécsénybe és a várat felgyújttatta. Ezzel a vár szerepe véget ért. 1705 szeptember havában itt gyűltek össze Magyarország szövetséges rendei országgyűlésre és itt választották meg szeptember 12-én II. Rákóczi Ferenczet vezérlő fejedelemnek. 1708-ban, a trencséni vereség után, Bercsényi Miklós táborozott itt. A község 1708–1709 telén még a kuruczok birtokában volt. 1709 év elején Heister császári tábornok egy éjjel rátört az itt tanyázó kuruczokra s azokat teljesen szétszórta. A kuruczok közül 400-an estek el, s ez alkalommal öt zászló került a császáriak kezébe. 1770-ben báró Haller Samu tábornok, gróf Forgách Miklós és János és Kamocsay András voltak itt birtokosok. 1826-ban a gróf Forgách, a gróf Berényi, a Losonczy, Szemere és a Vattay családok, később pedig a Pulszkyak. Jelenleg Lászlófalvi Velics Antal és Lajos, Vancsó Béla Krivács Antal és Gross Jenő dr. a nagyobb birtokosai. A jelenlegi Gros-féle várkastélyt, a régi vár helyén, a XVIII. században építették. Eredetileg a gróf Forgách család tulajdona volt, később Pulszky Ferencz, majd Pulszky Ágost birtokába került, kitől a jelenlegi tulajdonos megvásárolta. A plebánia már az 1332–37-iki pápai tizedszedők lajstromában szerepel, a mi azt bizonyítja, hogy a város már akkor is az egyházas helyek közé tartozott. A ferencz-rendiek kolostora ősrégi. 1466-ban épült fel újból, Guthi Országh Mihály közbenjárására. A szerzetesek 1544-ig tartózkodtak itt; ekkor a törökök elől elmenekültek innen, de 1593 után ismét visszatértek. Szécsény mindaddig, a míg a várat le nem rombolták, két részre oszlott: a tulajdonképeni várra, melynek falán belül volt a szentferenczrendiek zárdája és temploma, továbbá a vár falain kivül levő Szécsény földje (terra Zechen), Szécsény faluja (villa Zechen), majd Szécsény mezővárosra, 123melynek saját parochiális temploma volt s ott állt, hol most a Szentlélek-patak folyik, mely nevét e templom dedikált nevétől kapta. A törökök kiűzése után a gyöngyösi konvent Bárkányi József rendi tagját küldötte ki, a ki ekkor a Szentlélek templomában kocsioldalt alkalmazván oltárul, mondott misét, s bement a zárdába, hol annak templomában megkeresztelte Nagy János halászi csecsemőt. Tehát sem a török, sem más ellenség nem rongálta meg sem a várban, sem a váron kívül levő templomot és a vörös rézből készült keresztelő medencze most is ott áll a zárda templomában, hol a török berohanásakor állott. 1719-ben nagy tűz támadt a községben és a ferencz-rendiek kolostora és temploma is leégett. A templomot a vallásalap megbízásából Hölbing János császári építőmester és Kavr Mátyás kőmívesmester építette fel újból s 1733. évi május 25-én szentelték fel. A templom két főrészből áll. A szentélyből, mely csúcsíves ízlésben épült s alkalmasint a XV. századból való, s a templom hajójából, mely a XVIII. század első felében épült. A szentély mellett van a hanyatló csúcsíves korból egy építmény, melyet most sekrestyének használnak; az egykor külön állott torony is a csúcsíves ízlésre emlékeztet. E meglepő építmény középponti oszlopon nyugszik s az emeleten is, a mostani »Pintér-könyvtár« ugyanolyan teremben van elhelyezve. A ferenczrendiek anyakönyvei 1694-ben kezdődnek, a mikor a török hódoltság megszüntével a szerzetesek ismét visszatértek elhagyott kolostorukba. E kolostor már említett emeleti gótikus termében van elhelyezve Pintér Sándor gyűjteménye és gazdag könyvtára. E kis múzeum, melyben sok a nagyértékű műtárgy, párját ritkítja a maga nemében. Pintér Sándor, e buzgó és szakavatott gyűjtőnek a lakása is egész múzeum, a hol különösen érdekesek az e vidékről való őskori leletek. 1643-ban már az evangélikusok is tartottak Szécsényben isteni tiszteletet 1663-ig, a mikor az 1683-ig ismét szünetelt. A községben, mely nagy vidék középpontja, élénk gazdasági és társadalmi élet uralkodik. Van itt kaszinó, kath. népkör, függetlenségi kör, két gőzmalom, téglagyár, takarékpénztár és népbank, továbbá a Haynald Lajos dr. kalocsai érsektől alapított nőnevelő és árvákat és betegeket gyámolító intézet, mely az irgalmasrendű nővérek vezetése alatt áll. Szécsényhez tartozik: Farkasalmás-puszta, Béla-tanya (azelőtt Vancsópuszta), Fehérhegy-tanya, Szojkahegy-tanya és Ujhegy-tanya. Farkasalmás-puszta helyén 1439-ben két önálló község: Almás és Farkasfalva állott. Almás már az 1229. évben szerepel. E két helység 1439-től 1481-ig a szécsényi, majd a hollókői uradalomhoz tartozott. 1549-ben a Lossonczy család, 1598-ban Forgách Zsigmond volt mindkét helység földesura. A XVII. században pusztultak el.
Szécsény. – 1. A községháza és a tűzoltótorony.
2. A szécsényi kastély déli része.
3. A ferencziek temploma.
4. A járásbíróság.
Szécsény: A ferencziek templomának belseje.
