Somoskőújfalu. (Az előtt Somos-Ujfalu.) Magyar kisközség és körjegyzőségi székhely, ugyancsak Salgótarján közelében fekszik. Házainak száma 202, lakosaié 1860, a kik mindannyian róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E helység 1455-ben Somoskő várának tartozékai között szerepel és Szécsényi László az ura, a ki Guthi Országh Mihály nádornak és Lossonczy Albertnek zálogosította el. 1461-ben a Lossonczy és az Országh családok nyerték adományul. 1548-ban csak a Lossonczy család volt az egész falu földesura. A XVI. század közepén szintén behódolt a törököknek. Az 1562–1563. évi defterekben a szécsényi szandzsák községei között találjuk, 10 adóköteles házzal. 1598-ban Forgách Zsigmond volt a földesura. 1715-ben 10 és 1720-ban 16 magyar háztartását irták össze. A XVIII. század elején a Rádayak bírták zálogban, majd 1740 után báró Péterffy János birtokába került. Leánya, Anna, gróf Tolvayhoz ment nőül. E házasságból egy leány származott, Tolvay Aloizia, a ki fiúsíttatván, 1808 október 24-én e helység egy részét kapta. 1826-ban még Tolvay Aloizia, ekkor már Stahremberg Antal özvegye, volt a földesura, utána fia, Antal, örökölte a birtok egy részét, míg a másik rész Radvánszky Antal, majd ennek leánya, Piroska, birtokába került. Jelenleg Krepuska Géza dr. és Sztojkovics Emilné a helység nagyobb birtokosai. A községben levő úrilakot a Radvánszky család építtette és az jelenleg Sztojkovits Emilné tulajdona. A róm. kath. plebánia 1397-ben már fennállott. A templom a XVIII. század közepén épült s 1898-ban helyreállították. 1833-ban 64 ház összes melléképületeivel leégett. Ekkor semmisült meg a plebánia is. A község határában kőszén-, bazalt- és trachit-kőbánya van. Ide tartoznak: Bükkrét-, Gedőcz-, Kismalom-, Mizsere- és Öregmalom puszták.