Poltár.
Poltár.
Poltár. Ipolyvölgyi kisközség körjegyzőséggel. Házainak száma 146, lalakosaié 1099, a kik tótajkúak és túlnyomó számban evangelikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A tatárjárás korában már fönnállhatott, mert a határban még ma is megvannak a tatárok betörése ellen emelt védősánczok (Cziezvár és Czerina). Valószinüleg palóczok, azaz magyarok voltak az első telepesek, a mai tót lakosság magyar neve erre vall (Garai, Vasas, Sárkány, Fehér stb). Szintén a Záh nemzetség ősi birtokai közé tartozott és Záh Feliczián merénylete következtében 1330-ban a Poltári Soós család ősei kapták. Az 1548. évi adóösszeírásban két helységből (Alsó- és Felső-Poltár) állott és mindkettő Poltári Soós Tamás és Sebestyén birtoka volt, 1598-ban pedig Soós Gáboré és Jánosé. Alsópoltár helyén ma Kispoltár áll; a Kosztoliszko nevű dülőben a régi templom rommaradványai megtalálhatók. A XVI. század közepén behódolt a törököknek. Akkoriban épültek az ipolymenti réteken látható és a rizs termesztéséhez használt vizgátak és öntöző csatornák. 1562–63-ban Felső-Poltár a szécsényi szandzsákhoz tartozott s ekkor 9 adóköteles házzal szerepel. A XVII. században, a Poltári Soós család kihaltával, a Garamszeghi Géczy család birtokába került. 1715-ben 1 magyar és 18 tót, 1720-ban 6 magyar és 10 tót háztartását írták össze. 1754–55-ben Géczy Gábor volt itt birtokos, 1770-ben pedig kivüle még Csillom Pál, Moszticzky János és Gábor, a XIX. század elején Pelargus Sándoré s a Géczy család. Jelenleg báró Baratta-Dragono Alajos és fia Norbert, báró Luzsénszky Henrik örökösei, továbbá Pasuth Mihály a legnagyobb birtokosai. A báró Baratta-féle poltári birtok előbb a Géczy, majd a Korompay és végül a Pelargus családé volt. A kastélyt egy ottani régi vasajtó fölírata szerint 1782-ben még a Géczy család építtette. Azelőtt földszintes volt; az emeletet Baratta Alajos építtette reá 1865-ben. A kastélyban könyvtáron kivül érdekes gazdag vadásztrofeumok és régi értékes bútorok, valamint műtárgyak, közöttük I. Napoleon óratartója és a németalföldi iskolához tartozó régi festmények láthatók és több, a XVII. századból való régi metszet. A másik úrilakot a Moszticzky család emelte s ez jelenleg Petrusz Józsefé. Az itteni evangélikus templom 1791-ben épült. Szentedényei közűl említést érdemel egy kehely 1651-ből, mely Nebojszai Balogh Anna s egy másik, mely Géczyné Balogh Eszter ajándéka. A templom harangjai közűl egyik 1669-ben készült. A husziták korában a lakosság áttért a lutheránus vallásra. Csehberek, Sósliget, Ipolyszele és Poltár községeknek közös huszita temetője volt a mai Kispoltár helyén, hol az ősi Soós család kastélya is állt. 1849 nyarán a községen Vonult át a megszálló orosz had gróf Forgách András vezetése mellett, mivel a Bpest–kassai posta út régente erre ment és csak Bach idejében helyezték át Osgyán felé. Az itteni Erzsébet-téren Erzsébet királyné mellszobra van felállítva, melyet a községek támogatásával báró Baratta Alajos emelt. Két chamotte- és agyagárúgyár is van a községben. Az egyik nagy, modern berendezésű gyár báró Baratta Norberté, a másik pedig Krausz Péteré. A községhez tartoznak: Alsóperenna és Felsőperenna-puszták, melyeknek a helyén a középkorban Perenna helység állott. Az 1548. évi adóösszeírásban még a jobbágyközségek között foglal helyet és Wesselényi Miklós volt a földesura. 1552 táján pusztulhatott el, mert a későbbi összeírásokból hiányzik. Ide tartozik még Károly-, Irma- és Makkos-major, továbbá Kispoltár-telep.
Poltár. – A báró Baratta-féle kastély.
Laszkáry Gyula kúriája.
Prónay József kúriája.
