Nógrádszentpéter.
Nógrádszentpéter.
Nógrádszentpéter. (Előbb csak Szentpéter.) A Szalatnya-patak mentén fekvő kisközség. Házainak száma 107, lakosaié 340, a kik tótajkúak és evangélikus vallásúak. Postája Alsóesztergály, távírója és vasúti állomása Nógrádszakal. Már 1297-ben említik Szent Péter apostol tiszteletére épült templomát. 1548-ban Balassa Imre és János, 1598-ban Balassa Zsigmond volt a földesura. A XVI. század közepén a török hódoltság alá került és 1526–63-ban 15 adóköteles házzal a szécsényi szandzsák községei között találjuk. 1660-ban a divényi uradalomhoz tartozott. 1715-ben 13 tót, 1720-ban két magyar és 11 tót háztartását írták össze. 1740-ban a gróf Balassa és a Zichy családok és 1770-től ugyanezek a családok voltak az urai. Jelenleg a gróf Zichy család seniorátusához tartozik. Az evangélikusok régi temploma valószínüleg még a XV. században épült, mert egy felírás 1507-ből, már a javítás évét tünteti fel. Oltára 1681-ben készűlt. 1693-ban tűzvész következtében rombadőlt, de a XVIII. század elején újraépült. Legrégibb harangja 1599-ből való, de 1731-ben ujjáöntötték. 1873-ban itt is kolera szedte áldozatait. A község határában vas- és szénsavas tartalmú forrásvízek találhatók. A községhez tartoznak Pusztaháj (azelőtt Zichyháj ), Ujpuszta, továbbá Puszta Szalatnya, mely 1299-ben már szerepel. 1414–1451-ben önálló községként említik az oklevelek. 1548-ban Balassa Imre és János voltak a földesurai. Az 1715. évi összeírásban már nem fordúl elő, de 1720-ban két magyar háztartását vették fel. A XVIII. században elvesztette községi önállóságát.
