Nógrád.
Nógrád.
Nógrád. A börzsönyi hegység alatt, a honti határ közelében fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Van 276 háza és 1710, túlnyomó számban róm. kath. vallású lakosa. Postája, távírója és vasútállomása helyben van. Váráról már Anonymus, III. Béla király névtelen jegyzője is megemlékezik. A nemzeti királyság megalapításával a király birtoka lett s középpontja a róla elnevezett várszerkezetnek és székhelye Nógrád vármegyének. 1138-ban még a király birtokában volt, a ki itt a dömösi prépostságnak földeket adományozott. A XIII. század második felében a váczi püspöknek voltak itt birtokai. 1299-ben csere útján Tiborcz fiaitól, Pétertől és Tamástól újabb birtokokat szerez, melybe öt Márton alszerpap a budai káptalan kiküldötteként s a Rosd nembeli Péter comes beiktatták. A vár urai az egész középkoron át a váczi püspökök voltak, de 1458-ban a várat Szilágyi Mihály kormányzónak adták át. Szilassy Vincze (1450–1469) váczi püspök, majd utóda, Báthory Miklós (1475–1505) Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt egy traui építmesterrel helyreállíttatták a várat. 1527-ben Szapolyai János király vette birtokába. 1544-ben a törökök a várat, melynek őrsége gyáván megszökött, kardcsapás nélkül birtokukba vették. 1544–45-ben 210–214 emberből állott a várőrség. 1574-ben az őrségen kívül még 107 lovas is tanyázott a várban, melyet 1594 február 27-én Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf visszafoglalt a törököktől. Mátyás főherczeg Révay Andrást tette meg a vár kapitányává. 1605 szeptember 1-én Bocskay István vette ostrom alá és el is foglalta, 1606-ban azonban ismét visszaadta a királynak. Az 1609. évi országgyűlés e vár felépítésére, Pozsony, Hont, Bars és Trencsén vármegyék közmunkáját rendelte ki. 1619-ben Bethlen Gábor foglalta el, de 1622-ben átadta II. Ferdinándnak, a ki a vár megerősítését rendelte el. 1626-ban Esterházy Pál a várat Murtéza budai basa ellen hősileg megvédte. 1655-ben az országgyűlés újból elrendelvén megerősítését, 200 gyalogosból és 150 lovasból álló őrséget rendelt őrizetére. 1663-ban ismét a törökök birtokába került. 1663–1685-ig török kézben volt. 1685-ben a villám a vár legerősebb tornyába, a hol a puskaport tartották, beütött, minek következtében a bástya összeomlott. A török őrség erre a várat, melyet így csonkán megvédeni nem tudott volna, felgyújtotta és kivonult belőle. 1715-ben a község mezővárosként szerepel az összeírásban, csupán öt magyar és hét tót háztartással. A török hódoltság megszüntétől a váczi püspök volt a földesura és most is az a legnagyobb birtokosa. A plebánia már a középkorban is megvolt és anyakönyvei 1696-ban kezdődnek. A mostani templomot 1716-ban kezdte építtetni Althann Károly Mihály váczi püspök s utóda, gróf Migazzi Kristóf Antal 1757-ben fejezte be. Az evangélikus templom 1812-ben épült. 1861-ben a helység fele, 1866-ban 40 ház, 1883-ban pedig ismét a község fele leégett, 1873-ban pedig itt is a kolera pusztított. A község határában ered a Lókos-patak. Az egyik dülőt Törökhegy-dülőnek nevezik, mert a törökök innen ágyúzták Nógrád várát. A községhez tartozik: Farkasvölgy-major.
Nógrád.
