Lónyabánya.
Lónyabánya.
Lónyabánya. A Bzova-patak völgyében fekvő kisközség, körjegyzői székhelylyel. Házainak száma 135, lakosaié 831, a kik tótajkúak és túlnyomóan evangélikus vallásúak. Postája, távírója és vasútállomása helyben van. Már a középkorban fennálló helység. 1467-ben Divény várához tartozott. 1548-ban Balassa Zsigmond, 1598-ban a Lossonczy család volt a földesura. 1660-ban is részben a divényi uradalomhoz tartozott. Az 1715. évi összeírásban 14 tót, az 1720. éviben pedig 5 magyar, 1 német és 10 tót háztartással szerepel. 1770-ben gróf Zichy Ferencz, báró Haller Samu tábornok, báró Révay László, báró Orczy Lőrincz és a Mikházy család voltak a földesurai. A XIX. század első felében a gróf Zichy, a báró Orczy és a herczeg Esterházy családok bírták a helységet. Az Esterházy család itteni birtokrészeit Losoncz városa, ettől pedig Bajnok András vásárolta meg. Jelenleg a gróf Zichy család a helység legnagyobb birtokosa. Az evangélikus templom 1863-ban épült. 1848–49-ben nagy szerepe volt itt Lőrinczik Sámuel evangélikus lelkésznek. Ő szervezte és képezte ki a divényi nemzetőr zászlóaljat és élénk részt vett a szabadságharcz mozgalmaiban, a miért azután az oroszok halálra keresték, de nem találták meg. Később önként jelentkezett, de bántódása nem lett, mert több protestáns tiszt vette védelmébe. Később, félve az osztrákok üldözésétől, állítólag megmérgezte magát. 1873-ban itt is a kolera pusztított, 1874-ben pedig majdnem az egész község leégett. A község határában az egyik dülőt »Sibenicsui vosok«, Akasztóhegy-nek nevezik, mert itt a rögtönítélő bíróság egy czigányt akasztatatt fel. A községhez tartozik Vitalis-puszta és Fafák-telep.
