Kisterenye.
Kisterenye.
Kisterenye. (Azelőtt Kis-Terenne.) A Zagyva és a Tarján-patak összefolyásánál fekvő, magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 410 és római kath. vallású lakosaié 2892. Postája, távírója és vasútállomása helyben van. E község 70már a XV. században szerepel. 1413 és 1450 között Egyházas-Terenye és Vásáros-Terenye nevek alatt fordul elő a Derencsényi család birtokaként, melyet 1413-ban Zsigmond királytól nyert adományban. 1548-ban Derencsényi István és Tamás, 1598-ban Bakos János volt a földesura. 1715-ben 16 és 1720-ban 19 magyar háztartását vették fel. 1740-ben a gróf Forgách és a Jánoky családok, 1770-ben Vass Erzsébet, báró Luzsénszky özvegye, Gyürky Pál, Ternyey Miklós, Battik Ferencz özvegye, Jánoky Sára, Bornemisza József bírtak itt földesúri joggal. 1826-ban Gyürky Pál első alispán birtoka, kinek itt akkoriban messzeföldön híres gazdasága volt. E családon kívül később még a Ternyey, a báró Luzsénszky, a Bornemisza és a Repeczky családok voltak itt földesurak. Jelenleg báró Solymosy Jenő a legnagyobb birtokosa s az övé a gróf Gyürky Páltól, a múlt század közepe táján épített kastély is. A plebánia 1332–1337-ben már fennállott; temploma is még a középkorban épült, de 1798-ban és 1903-ban helyreállították. Az evangélikusok temploma 1907-ben épült. 1873-ban itt is a kolera pusztított. Báró Solymosynak gőzmalma van a községben, a pásztói takarékpénztár részvénytársaságnak pedig fiókja. E községhez tartoznak a következő lakott helyek: Kotyháza, mely 1439-ben már fennállott. Puszta-Márkháza 1439-ben a Derencsényi család birtoka volt. Az 1715–1720. évi összeírásokban még önálló községként fordul elő öt, illetőleg hat tót háztartással. Ide tartoznak még: Bikkvölgy, Dorogkoplaló, Felsőbikkvölgy puszták, Kökényes, melyet 1413-ban Zsigmond király a Derencsényieknek adományozott, Nagyrót, Nyárjasvölgy, Ravaszlyuk, Szénégetői bánya kolonia és Világos.
Kisterenye: Báró Solymossy Jenő kastélya.
