Kismaros.
Kismaros.
Kismaros. Dunamenti kisközség. Házainak száma 105, lakosaié 600, a kik németajkúak, de erősen magyarosodnak. Vallásuk róm, katholikus. Postája és vasuti állomása helyben van, távírója pedig Nógrádverőczén. E község 1697-1705 között települt be Würtenbergből származó németekkel és 1776 szeptember 16-án nyert szabadalomlevelet Mária Terézia királynőtől. 1770-ben már a visegrádi koronauradalomhoz tartozott és jelenleg is a koronauradalomhoz tartozik. A községbeli úrilakok közül az egyiket 1868-ban Sebők Imre építette; ez jelenleg Hegedüs János dré. Kelényi Imre dr. házát Brunkala László építette 1888-ban. Vilcsek Gyula háza pedig 1903-ban épült. A határban a kuruczvilágban több kisebb ütközet volt és a falu keleti végén most is gyakran találnak egykorú pénzeket. 1849 július 15-én, midőn Görgey hada Vácz felé vonult, itt kötötték be Walcz Mihályné nevű parasztasszony fejkendőjével Görgey fejsebét. Az itteni róm. kath. templom 1827-ben épült. 1859-ben az egész helység leégett, 1875-ben pedig a Duna árja okozott sok kárt. A helységben gróf Sierstorpffnak gőzfavágója, fahéjvágója, iparvasútja és fatelepe van. A határbeli egyik dűlőt Sehweizi dűlőnek nevezik, mert hajdan ott volt a koronauradalom svájczi Majorsága. Ide tartozik a Morgói fatelep, (azelőtt Sierstorpff telep).
