Ipolyvarbó.
Ipolyvarbó.
Ipolyvarbó. (Azelőtt csak Varbó.) Az Ipoly mellett fekvő magyar kisközség 111 házzal és 609, róm, kath. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Őrhalom. A XIV. század elején Varbóy Márton fia Mihály birtoka, ki Csák Mátéhoz pártolván, Károly király megfosztotta javaitól éa azokat 1327-ben Szécsényi Tamás vajdának adta. 1416-ban a Kazai Kakas családot iktatták be e helység birtokába. 1461–1486-ban a 57szécsényi uradalomhoz tartozott. 1486-ban Óbudai Kalmár Péter vette zálogba Gúthi Országh Lászlótól. 1548-ban a Lossonczy család volt az ura. 1562–63-ban a török hódoltsághoz tartozott és az akkori török kincstári számadáskönyvekben Farkas-Varbók néven fordul elő, a nógrádi szandzsákhoz tartozó községként, mely Durák török tiszt hűbérbirtoka volt. 1598-ban Forgách Zsigmond volt a földesura. 1715-ben nyolcz magyar és három tót, 1720-ban 11 magyar és nyolcz tót háztartást vettek itt fel az összeírók. 1770-ben, az úrbéri rendezés alkalmával, Szent-Ivány Ferencz, gróf Forgách Zsigmond és Miklós, a XIX. század első felében Szent-Ivány Ferencz, Sáros vármegye főispánja, majd kassai kerületi biztos és később országbíró, volt a helység földesura, a ki itt is halt meg 1823 április 15-én, 93 éves korában. Jelenleg Szabó N. János és gróf Forgách József örökösei a nagyobb birtokosai. A helységben lévő két kúriát a Szent-Ivány család építtette. Az egyik jelenleg Szabó N. Jánosé, a másik Dióssy Aladárné szül. báró Maasburg Bertáé. A határban az egyik dülőt Kisvarbódnak nevezik. Hajdan itt feküdt a község, mely a török hódoltság alatt pusztult el. A róm. kath. plebánia 1332-ben már fennállott. A templomot Szent-Ivány Ferencz építtette 1798-ban. E községhez tartoznak: Bikamáj, Borház, Erdőalatti (azelőtt Forgách-puszta) és Patak puszták.
Ipolyvarbó: Szabó N. János kúriája.
