Szend.
Szend.
Szend, magyar nagyközség, Szák szomszédságában, a Vértesek alatt, 192 házzal és 1110 lakossal. Vallásuk róm. kath., ref. és ág. ev., azonban a katholikusok és evangelikusok vannak közöttük a legtöbben, noha mind a három felekezetnek van itt temploma, melyek közül a katholikus 1790-ben, a református 1791-ben és az ág. evangelikus 1793-ban épült. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Szák-Szend. Régi nemes község. Első írott nyomára 1434-ben bukkanunk possessio Zend alakban, a mikor Gordovai Fancs fia László és osztályos rokonai, itteni részbirtokukra Zsigmond királytól új adományt nyernek. 1516-ban Battyán Benedek budai várnagy is a birtokosa, a ki Sárkány Ambrusnak zálogosítja el. Időközben azonban a Bán család, majd az Enyingi Török család is jogczímet szerez reá, mig később az Esterházyak lettek az urai és ma is az övék. A török világban ez a község sem kerülte el a pusztulást, de később az Esterházyak újra telepítették. 1856 augusztus 30-án, néhány ház kivételével, az egész községe leégett. A lakosok gabonaraktár-szövetkezetet, hitelszövetkezetet, polgári olvasókört és róm. kath. ifjúsági egyesületet tartanak fenn. Az ide tartozó felsőtói kápolna alapfalának szétbontásakor, 1788-ban, »Bonae Fortunae M. Septimius Valentinus Dec. Brig. Ex Voto« feliratú kőre bukkantak, az ú. n. ingóréten pedig ásás közben három mázsás harangot találtak, melyet a katholikus templom tornyában helyeztek el, a hol az 1856-iki nagy tűzvész alkalmával elolvadt. A község lakosai egész az újabb időkig híres lótenyésztést űztek. Az uradalom itt, 1902-től, okszerűen kezelt halastavat tart fenn.
