Nemesócsa.
Nemesócsa.
Nemesócsa, magyar nagyközség, a csallóközi síkságon. Határában ősmagyar temető van, a mi igen régi megtelepülésére mutat. 1260–70 között Oucha néven van említve; IV. Béla 1268-iki oklevele két ilyen nevű községről emlékezik meg. A királyi udvarnokok birtoka volt, melyet IV. Béla a csuthi prépostságnak adományoz. A két Ócsa közül az oklevélben az egyik Voncha falujának mondatik s ez valószínüleg a későbbi Puszta-Ócsa. 1274-ben Kozma banai főispán özvegye itteni birtokát Cene comesnek zálogosítja el. Ez után csak 1550-ben találkozunk ismét e községgel, a mikor Gyallay János leánya Krisztina, itteni részbirtokára új adományt nyer. 1670-ben a Gyallay és a Bodroghy családokat iktatják be Puszta-Ócsán Enyedy Farkas előbbi birtokába. 1700-ban Sándor István is egyik nemesi birtokosa; 1719-ben a Laky Bálint beiktatásának többen ellentmondanak. Később Nemesócsán a Laky, Bankó, Galambos, Szelle, Szarka, Csorba, Végh, Nagy, Vas, Baranyay, Csepy, Gerdenics, Pázmány, Magyary és a Szüllő családok lettek a nagyobb közbirtokosok, most pedig Nagy Antalnak és Pálffy Károlynénak van itt nagyobb birtokuk. 1894-ben majdnem egészen leégett. Van itt szolgabirói hivatal, továbbá hitelszövetkezet és tejszövetkezet. A község azelőtt sokat szenvedett a Duna áradásaitól. Református temploma, hogy egy 1527-ből való, színaranyból vert kelyhet őríznek, 1786-ban épült. Ez az épp oly érdekes, mint értékes kehely brassói ötvösmunka, és az elpusztult füssi templomból került ide. A község házainak száma 299, nagyobbára ref. vallású lakosaié pedig 1567. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Ide tartoznak Pusztalőgör és Marokháza puszták. Ez utóbbiról már Nagytanynál megemlékeztünk, itt csak azt jegyezzük meg, hogy Pesty Frigyes szerint Lencsés Márktól, a Márkháziak ősétől vette volna a nevét. Pusztalőgör 1297-ben szerepel először oklevélileg, a mikor is Miklós győri főispán a Lugur nevű halászót visszaadja Gergely esztergomi kanonoknak és testvérének. 1387-ben a komáromi vár tartozéka és ekkor már vámszedőhely, melynek vámja is a komáromi várat illeti. Később Leventér, azután Lögri néven is felbukkan. Újabbkori nemesi közbirtokosai csak 1676 óta, vagyis azóta ismeretesek, mióta a törököktől elpusztíttatván, újra települt és pusztaként szerepelt tovább. Az említett időben Hölgyi Ferencz és Gáspár birtoka volt, kik azt Mohy Istvánnak adták el, a Mohyak pedig 1696-ban Boda Istvánra ruházták át. Későbbi közbirtokosai a Jezerniczky, Ghiczy, Csorba, Végh és Jókay családok voltak. Dűlőnevei közül is figyelemre méltó némelyik. Igy a Kistanyi dűlő, melynek nevével már Nagytanynál találkoztunk. Ez elpusztult község határának egy része ugyanis Nemesócsába olvadt. Továbbá a Vöstüi dűlő, mely a török világban elpusztult Vösthü helység emlékét tartja fenn. 1581-ben még négy birtokosáról tesznek említést; ugyanis ekkor iktatták Vösthü birtokába Sigmondics Pétert és Gáspárt, valamint Nagy Istvánt és Maizin Györgyöt. Ugyancsak Nemesócsa tájékán, valószínüleg a Faluhely nevű dűlőn feküdt hajdan Samud is, mely IV. Bélának 1268-iki oklevelében még előfordul, de azután teljesen elenyészett. Némelyek szerint azonban a Faluhely nevű dűlőn nem Samud feküdt, hanem 110Ócsa község, mely csak a török pusztítás után telepedett mai helyére; ez azonban nem zárja ki azt, hogy Samud helység, mely már 1268 után többé nem szerepel, ne fekhetett volna szintén ott.
