Kocs.
Kocs.
Kocs, magyar nagyközség, a tatai hegysor alatt fekszik. Házainak száma 539, lakosaié 2987. Vallásuk róm. kath. és ref., azonban az utóbbiak túlsúlyban vannak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása pedig Tatatóváros. Első írott nyomát 1217-ben találjuk, a mikor személynévként fordul elő. 1398-ban plébánosa is említve van, tehát ekkor már egyházas hely volt. 1437-ben vámos hely. 1372-ben Kos néven van említve és ekkor a Pokiaknak van benne részük. Később az Enyingi Török család kezére került, majd a Héderváryaké lett, a kik Battyáni Benedeknek zálogosították el. 1526-ban Bakith Pál és testvérei, neje és leánya kaptak reá királyi adományt. A török világban Kara Mustafa hordái a községet meglepték, kirabolták és porrá égették. Jó ideig pusztultan hevert, mígnem 1612-ben Enyingi Török István újra telepítette. A Török család után az Esterházyak lettek az urai és most is gróf Esterházy Ferencznek van itt nagyobb birtoka. Jerney szerint a kocsi szó innen vette eredetét. Herberstein követ is, a ki 1517-ben Bécsből kiindulva, Győrt is érintette, megjegyzi hátrahagyott emlékirataiban, hogy Győrtől hat mérföldnyi távolságban fekszik Cotzi falva, melytől a szekerek és vezetőik is nevüket vették. Érdekes, hogy a XVIII. századi angol Johnson, etymologiai szótárában is e helység nevétől származtatja a kocsi (ang. coach) szót. A mult század elején lovaskaszárnyája is volt. 1818-ban egyik hegyén nagyobb mérvű földcsuszamlás történt, mely alkalommal a hegynek több, mint negyedrésze összeomlott, de emberben kárt nem okozott. Határában, a Kápolna-tónál ma is látható romok vannak. Valószínű, hogy e romok az elpusztult Csicsó falu törmelékei s nagyobb templom vagy kolostorszerű épület maradványai. Csicsó a XIII. században a királyi tárnokok faluja volt, és Chichov néven is említve van. 1500-ban Igmánd-Csicsó (Wygman-Chythow) néven is szerepel, melyet Héderváry Ferencz, nővérének, Rozgonyi Istvánnénak zálogosít el. 1526-ban a Bakith család kap reá királyi adományt. Ma már csak egy dűlő és egy tanya neve tartja fenn az emlékét. A Berek nevű völgy fölött van a török világból való Tekevár nevű földhányás, melyet azonban némelyek korábbi eredetűnek tartanak. 1705-ben, a Rákóczi-féle szabadságharcz alatt, itt a kuruczok és a labanczok között ütközet volt. E község határában láthatók az »Igmándi Keserűvíz« néven forgalomban levő ásványvíz dús forrásai, melyek Schmiedhauer Lajos, Lozert Kálmán és Grossinger tulajdonában vannak. Van itt téglagyár is, 91mely a református egyház tulajdona. A községbeli két templom közül a református újabb építmény, 1868-ból, a katholikus azonban már a XVI. században fennállott és 1880-ban megújíttatott. Ide tartoznak Görényvár, Haraszt és Paradicsom puszták, Csicsó, Ducz, Horváth, Nagy, Sebestyén tanyák, Esterházy major, Plébános, Pőcze és Tarcsy-tagok és a már említett keserűvíztelep.
85Kocs.
A kisbéri ménesbirtok tarcsi kastélya.
