Ekel.
Ekel.
Ekel, csallóközi magyar nagyközség, 197 házzal és 997, egyenlő számú róm. kath. és ref. vallású lakossal. Vasúti állomása van, postája Nemesócsa, távírója Nagytany. Népvándorláskori telep volt, a mit több itt felszínre került lelet bizonyít. 1229-ben találjuk első írott nyomát. Ez idő szerinti birtokosa Eklyi Althumon özvegye, majd Eklyi Farkas is, 1261-ben pedig Eklyi Endre fiai osztozkodnak rajta. 1268-ban villa Ekl rengeteg mocsarak közepén fekszik. Úgy látszik, hogy ebből az időből valók azok a hajófenék-darabok is, melyeket a Dorottya ér és a Szántó ér közepén, négy lábnyi mélységben találtak. 1326-ban Ekli Lőrincz Guleri (Gelléri) Páltól vett meg itt egy zálogbirtokot. 1553-ban Kolos Jánost is a birtokosai között találjuk, kinek a birtokára azonban 1567-ben Thury György kap királyi adományt. 1607-ben Somlay Györgyné, Szentgyörgyi Györgyné és Ivány Boldizsár részeiket elzálogosítják. 1609-ben Páthy Katalint is birtokosaként találjuk említve, de 1618-ban a pannonhalmi apátság is birtokosa lehetett, mert egy akkori oklevél az apátság ekli jobbágyait emlegeti. 1634-ben Tóthi Lengyel János is birtokosa, ki a maga, részét Gencsy főapátnak zálogosítja el. Később az Esterházyaknak is van itt birtokuk, a kiktől ezt 1700-ban az Ordódyak igénylik. 1723-ban birtokosa Csák János is, a ki a maga részét átruházza a Csehyekre és Keller Ádámra. 1726-ban Mórocz Krisztina a maga részét Ujlaky Ferencznek adja el. 1728-ban Füssy János, Csorba Ferencz és János és Hajnal Ádám, egy évvel később pedig Vörös Vendég György is a birtokosai közé tartoznak, de az utóbbi a maga részét Ujlaky Ferencznek adja el. 1781-ben özvegy Csécsy Istvánné szül. Muray Anna, 1804-ben pedig a Milkovics család is birtokosa, majd pedig a Zámory, Csorba, Pázmány, Csontos, Csepy, Gerdenics, Nagy, Szigethy, Sárközy, Hollósy, Domonkos, Lély, Somody, Kovácsy, Bese, Baranyay, Ghiczy, Hetényi, Magyary, Balásy, Jezerniczky, Horváth és Végh családok. Itt lelkészkedett 1668-ban Szenczi Izsáki János superintendens, ki »vádolásba esvén«, Komáromban, a mostani szentháromságszobor helyén máglyán hamvadt el. Itt lelkészkedett továbbá 1848-ban a híres tudós Hetényi János református pap, akadémiai tag és író is. Most Fejérváry Gézának, Beniczky Lajosnénak, Mocsáry Lajosnak, Ráth Károlyné és Milkovics Imre örököseinek, Kánia Vilmosnak, Krámer Mórnak és Kalicza Gézának van itt nagyobb birtokuk. A községben két templom van; ezek közül a róm. katholikus 1827–30-ban, a református pedig 1801-ben épült. Ez utóbbinak egy 1613-ból való érdekes urasztali pohara van. Ide tartoznak Felaranyos és Róczháza puszták és Viharos nyaraló. Róczháza régi telep. Egy 1741. évben kelt irat Ekelt a róczházi és dérhidjai szállásokkal említi. Külön praedium s az érsekléli székhez tartozott. 1780-ban a Hajnal család birtoka, 1810 körül háromnegyed részben Balázsi Ágostoné, egynegyed részben az esztergomi érsekségé, mely azt 621832-ben Milkovich Antalnak és Zsigmondnak adományozza. Balázsi a maga háromnegyed részét az 1840-es évek elején Külkey Henriknek eladja; most az ekeli és ócsai lakosok bírják. Felaranyos puszta már 1268-ban szerepel és ekkor szolgagyőri vár tartozéka. 1578-ban találjuk azután ismét nyomát, a mikor praedium és a komáromi vár tartozéka, de Nagy István özvegyének is van benne része. Később a gróf Zichyek és más közbirtokosok kezére jutott. Viharos nyaraló fensíkon fekvő, szép úrilak, mely Erdélyi Zoltán tulajdona, kinek itt mintaszerű szőlőtelepe van. Ekel határába olvadt Andrásháza, hajdan Andráshida, melynek nevét ma már csak az Andrásháza nevezetű dűlő tartja fenn. Már Albeus jegyzékének egyik határleírásában van említve és azonosnak látszik azzal az Andrásfalvával, a hol a pannonhalmi apátságnak még 1618-ban birtoka volt. De nemcsak az apátságnak, hanem 1576-ban Kis-Györgyffy Farkas fia Lászlónak is volt itt birtoka, ki a maga részét Hathalmy Imrének adja el. Ugyanekkor, Kolos János magvaszakadtával, birtokrészébe Thury Györgyöt iktatják be. 1675-ben Lengyeltóti János is birtokosa, a ki itteni részét Gencsy főapátnak zálogosítja el. 1682-ben az apátsági birtokot Ekli Hencz János bitorolja. 1725-ben Csorba Ferenczet és Jánost iktatják némely részekbe, három évvel később pedig Füssy János és Márton, Hajnal Ádámnak adják el birtokaikat. E község határába olvadt Szántó elpusztult falu határa, mely 1258-ban vétel útján került a pannonhalmi apátság birtokába. 1380-ban a garamszentbenedeki apátság és hat évvel később Szántói Kolos fia Jakab mester is birtokosaiként szerepelnek. Később az esztergomi káptalané lett.
