Döme Károly.
Döme Károly.
Döme Károly, pozsonyi kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, szül. Komáromban 1768 január 26-án. Iskoláit szülővárosában és Pozsonyban végezvén, 1786-ban növendékpap lett él theológiát hallgatott. Felszentelése után Szombathelyen és Pozsonyban működött. 1800-ban Komárom vármegyébe, Izsára került plébánosnak, hol a szomszédos Virt pusztán lakó Baróti Szabó Dáviddal és Pyber Benedekkel benső barátságot kötött. 1816-ban Gyulafehérvárra ment Rudnay püspök, a későbbi herczegprimás mellé kanonoknak, két év mulva pedig a pozsonyi társaskáptalan kanonokja lett s e tisztét 1854-ben bekövetkezett haláláig viselte. A Magyar Tudományos Akadémia 1831-ben tiszteleti tagjai sorába választotta. Benső viszony fűzte Kazinczyhoz is; az ő buzdítására lépett fel műveivel a nyilvánosság előtt.
Művei: Kesergő versek. Pozsony, 1788. – Jajgató alagya. Pozsony, 1788. – Könyvező Musa. U. o. 1789. – A világ nagyjai. Nagyszombat, 1792. – A katholika hittudomány. U. o. 1793. – Metastasiusnak egynéhány játékdarabjai. Ford. Komárom, 1802. – A keresztény katholika tudomány igazsága. Németből ford. Nagyszombat, 1814. – Ismét két játék Metastasiusból. Pozsony, 1815. – Bonaparte Napoleon megbukása. U. o. 1826. – Néhány kivonatok G. R. L. munkáiból U. o. 1838.
