Beöthy Zsolt.
Beöthy Zsolt.
Beöthy Zsolt (Szlováni), miniszteri tanácsos, egyetemi tanár, főrendiházi tag és a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, a Kisfaludy-Társaság elnöke, régi tősgyökeres komáromi család sarja, szül. Budapesten 1848 szept. 4-én, hol atyja, Beöthy Zsigmond, később Komárom követe, akkor a közoktatásügyi minisztérium titkára volt. Beöthy Zsolt gyermek- és ifjúkorát Komáromban töltötte, melyet mindig otthonának tekintett és iskoláit is az ottani benczés-gimnáziumban végezte. Pesten befejezvén középiskoláit, a jogi pályára lépett és 1871-ben fogalmazó lett a pénzügyminiszteriumban. Miután beutazta Európát, a közigazgatási pályához nem érzett magában hajlamot és átlépett a tanári pályára, melyen gyors előmenetelt tett. 1877-ben a bölcseleti tudományok doktora, a következő évben pedig a budapesti egyetemen az irodalomtörténet magántanára lett. 1886-tól kezdve az esztétika tanszékének rendes tanára a budapesti egyetemen. Mint író 1861-ben lépett fel, ekkor jelent meg egy komáromi levele a Nefelejtsben, azóta szakadatlanul írt verseket, elbeszéléseket, regényt, majd történeti, irodalomtörténeti és esztétikai dolgozatokat. 1864 óta a Fővárosi Lapok munkatársa. Mint elbeszélő, csakhamar hírnévre tett szert és ez érdemei elismeréseül 1876-ban a Kisfaludy-Társaság tagjai sorába választotta, később pedig a Társaság titkára lett. 1877 óta szerkesztette a Kisfaludy-Társaság évlapjait. A Magyar Tudományos Akadémia 1877-ben levelező-, 1884-ben rendes tagjává választotta. Az irodalomtörténet terén új iskolát alapított, mint a biografikus módszer híve; munkáit vonzó előadás, magyaros, e mellett művészi stílus, nemzeti lelkesedés és előkelő ízlés jellemzi. Mint esztétikus is kiváló dolgokat alkotott; a Tragikumról írt tanulmányát eredeti felfogás jellemzi; híresek a nyolczvanas években írott színikritikái, melyek őt a színpad kiváló ismerőjeként mutatják be és nagy dramaturgiai készültségéről tanúskodnak. Beöthy Zsolt a magyar szellemi élet egyik vezére, a ki mind tudományos működése, mind nagy és ritka írói kvalitásai, valamint közéleti szereplése révén irányadó alakja irodalmunknak. 1890 óta a középiskolai tanárvizsgáló bizottság elnöke, 1893 óta elnöke ezenkívül a középiskolai tanáregyesületnek, az országos közoktatásügyi tanácsnak; választmányi és igazgatósági tagja összes tudományos egyesületeinknek és társulatainknak. 1895-ben az Országos Nőképző Egyesület leánygimnáziumát szervezte, mely az első ilyen intézet az országban. Beutazta egész Európát, különösen Olaszországot; újabban több ízben időzött Egyiptomban. 1899-ben a király a pro litteris et artibus érdemrenddel tüntette ki. Irodalmi munkássága oly széles kört ölel fel, hogy azt ebben a keretben méltatni lehetetlen. Esztétikai, irodalomtörténeti és művészi tanulmányai a Budapesti Szemle, Athenaeum, Budapesti Hírlap, Nemzet, Hazánk, Nemzeti Hírlap, Pesti Napló és más lapokban jelentek meg. Mint szónok a legkiválóbbak egyike; alkalmi beszédei mindig eseményszámba mennek és azokat nemcsak a ritka szónoki előadás, de művészi gond, férfias erő és választékos nyelvezet jellemzi.
Munkái: Elbeszélések az ifjúság számára. Pest, 1865. – Elbeszélések. Budapest, 1871. Biró Márton. U. o. 1871. – Kálozdy Béla. U. o. 1875. – A névtelenek. U. o. 1875. – Rajzok. U. o. 1879. – Ráskai Lea. U. o. 1881. – A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. 2 k. Budapest, 1878. – A szépprózai elbeszélés a magyar irodalomban. 2 k. Bpest, 1886., 1888. (100 arany pályadíjat nyert a Kisfaludy Társaságnál.) – Színműírók és művészek. Budapest, 1882. – A tragikum. Bpest, 1885. (Karátsonyi-féle 200 arany pályadíjat nyert a M. T. Akadémiánál). – Horatius és Kazinczy. Budapest, 1890. – Széchenyi és a magyar költészet. U. o. 1893. – Színházi esték. Budapest, 1895. – A magyar irodalom kis tükre. Budapest, 1896. – A magyar irodalom története. Képes díszmunka. Szerk. Budapest, 1893–1896. A magyar szellemi élet fejlődése (az Ezredéves Magyar Állam cz. munkában). – Jókai Mór. Budapest, 1904. – Báró Wesselényi Miklós. Bpest, 1905. – Mikes leveles könyvéről. Bpest, 1906. – A művészetek története. I. kötet. Szerk. Budapest, 1906.
