Beatrix és a selmecziek
Beatrix és a selmecziek
Hogy a hodrusi viszálykodás a selmecziekre nézve oly kedvező királyi eldöntést nyert, azért hálásak voltak, különösen Beatrix özvegy királynénak, a ki a város ezen lekötelezettségét igénybe is vette és elég szaporán kért pénzkölcsönöket, a melyek egy részét ugyan vissza is fizette, de nagyobb része törlesztetlenül maradt. Számos oklevél van a városi levéltárban e kölcsönökre vonatkozólag. Egyikben 400 arany, a másikban 100 arany, a harmadikban 1000 forint, a negyedikben 2200 forint, 500 arany, 300 arany, stb. stb. kívántatik. Egy esztergomban 1497. május 28-án kelt, pecséttel ellátott levélben a királyné nevében Stagnoli Gábor udvari titkár elismeri, hogy Steck Boldizsár főjegyzőtől és dúsgazdag kereskedőtől 1264 forint 60 denárt, azután czukrot, egy hordó bort, narancsokat, 97asztalnemüeket, finomabb és közönségesebb vásznat, s egy 30 forint értékű aranylánczot átvett. Ezen okirat borítékára valamelyik régebbi levéltáros német nyelven ezt jegyezte meg: »Úgy látszik, ezt az okiratot Stagnoli Gábor és nem a királyné írta alá és kérdés, hogy nem történt-e a királyné tudtán kivül és Stagnoli úr nem tartotta-e meg az egész küldeményt magának.« Ez azonban nem valószinű; mert a királyné több levelet intézett Steck Boldizsárhoz, a ki Esztergomban sokszor személyesen fel is kereste a kissé könnyelmű életet folytató, olasz vérű királynét. Bizonyítja ezt azon levél is, mely Esztergomban 1497. október 3-án kelt és a mely gyűrűs pecsétű levélben Beatrix királyné Steck Boldizsárt, az ő »kedves Baltazárját« Esztergomba hívja azzal, hogy »sietve, éjjel, nappal utazva siessen hozzá.« A daliás, gazdag és nagy műveltségű Baltazár bizonyára nem is késett a meghívásnak gyorsan eleget tenni.
