Az esztergomi káptalan.
Az esztergomi káptalan.
Az esztergomi káptalan birtokait Hont vármegyében a szerint, hogy azok miképen jutottak a birtokába, a következőleg csoportosíthatjuk:
Királyi adomány útján szerezte Ságh részeit, melyeket Miklós esztergomi prépost királyi engedély nélkül végrendeletileg a káptalannak hagyott; ebben II. Endre 1231-ben megerősítette. Ságh földjének birtoka miatt perbe keveredett a káptalan a sághi nemesekkel, a pört azonban Rugas fia Egyeddel és társaival 1270. szeptember 24-én egyezség útján elintézték a váczi káptalan előtt. (Knauz: I. 580.) Szebeléb birtokában 1232-ben erősítette meg a káptalant. A káptalan népei és jobbágyai 1288. ápr. 18-án nyernek kiváltságlevelet IV. László királytól. (Knauz: II. 234.) Szebelében a bozóki prépostság is birtokos volt, de földjeit 1285. aug. 21-én eladta a káptalannak. (Knauz: II. 203.) Gyümölcsöskertjét a káptalan egyezségileg 1321. július 27-én az esztergomi pálosoknak engedte át. (Knauz: II.)
IV. Béla király 1237-ben megerősíti a káptalant Ság és Ebed birtokában, majd 1239-ben ugyanott várföldeket adományozott a káptalannak. 1263-ban László esztergomi kanonok és honti főesperes érdemeinek jutalmául a Gyürkin levő földeket kapja. IV. László király pedig 1274-ben a Gyürki melletti Dopopucs föld birtokában erősíti meg. László, a ki időközben esztergomi nagypréposttá lett, 1279-ben szabad végrendelkezési jogot nyert a királytól és 1288. április 25-én kelt végrendeletével Gyürkit az esztergomi káptalannak hagyományozta. (Knauz: II. 41. 241.) A Dopopucs nevű földet, melyet a Kún László király halálát követő belzavarok közepett a hatalmasok elfoglaltak, Tamás országbíró 1292. aug. 11-én a káptalannak viszaadatta. Gyarmat földjét 1275-ben a damási- (Ipoly-Damásd) és malosi földeket pedig 1277-ben nyerte a káptalan László királytól. A mikor Venczel cseh király az esztergomi főegyház kincseit 2981304-ben megrabolta, ez alkalommal tünt el a káptalannak Damásdra vonatkozó adománylevele. (Knauz: II. 544–5.) III. Endre király új adományokkal gyarapította a káptalan birtokait. 1291-ben, koronáztatásának emlékére, Németit, 1297-ben pedig kártérítés fejében Páld és Gyarmat helységeket adományozta a káptalannak.
A vegyesházbeli királyok uralkodása alatt csupán két királyi adományról vannak adataink. Az egyik Zsigmond királyé, a ki 1405-ben a hontmegyei tizedet, melyet ideiglenesen a maga részére szedetett, az esztergomi egyházban levő Boldogságos Szűz kápolnájának visszaadta; a másik a II. Lajos király 1523. évi adománylevele, melylyel Damásd várát, tartozékaival együtt, 2600 forintért az esztergomi káptalan örök birtokába engedte át.
Becses adományokkal gyarapította az esztergomi káptalan birtokait az érsek is. Már Martyrius érsek 1156-ban több falu tizedével ajándékozta meg a káptalant.
János érsek 1210-ben a Nyék helységben levő kápolnát adja a káptalannak. II. Benedek érsek a Szebelébhez tartozó 110 hold földet, melyet Rubin és János esztergomi polgárok elfoglaltak, 1258-ban a káptalannak visszaítélte. III. János 1396-ban a szalkai határban, az Ipoly vizén, malmot adott a káptalannak. Bakocs Tamás bibornokérsek a káptalannak 41.000 frt készpénzt és egyéb drágaságokat hagyományozott. A pénzszűkében levő királyi kincstár azonban azokat a végvárak fentartására lefoglalván, II. Lajos király 1523-ban Damásd várával kárpótolta a káptalant.
Az esztergomi érsekek példája követőkre talált mind az egyházi, mind pedig a világi urak között is. László mester esztergomi prépost 1288-ban gyürki birtokát adományozza a káptalannak, hol 1290-ben négy eke földet a káptalan elcserélt, Málosi Adorján kéri földjeiért.
László prépost adományát 1418-ban Zsigmond király Péter prépost kérelmére megerősítette.
1421-ben Nyéki Jánostól Nyéken kap a káptalan földeket egy hatalmaskodási ügyből kifolyólag; ebbe a birtokba Garai Miklós nádor parancsára 1421-ben iktatták a káptalant. 1424-ben, valamint 1439-ben újabb részeket szerzett a káptalan Nyéken. Kaghbeeli László a Kagh-Bél nevű földet adományozta a káptalannak, mely adományt Mátyás király, Dénes bibornok, esztergomi érsek kérelmére 1461-ben megerősített. Alig nehány évvel később a szomszédos Kezeb-beel fele részét nyerte a káptalan, melyet Kezeb-Beeli Mihály és neje a főtemplom boldogságos Szűz kápolnájának javára kötöttek le. 1469-ben Ambrus esztergomi kanonok az esztergomvári szent István társaskáptalannál két kanonoki stallumot alapítván, azoknak fentartására a zálogban birt Tót-Baka helységet és egy Bát mezővárosban levő nemes telket adományozott, mely adományt János esztergomi érsek is megerősített. 1494-ben Nyék helységben házhelyet szerzett a káptalan, a melyet Nyéki János, Imre fia adományozott. Végül 1526-ban Berzenczei Bornemisza János kőkeszi birtokát adományozta a káptalannak, a mit II. Lajos király is megerősített.
A káptalan tulajdonképeni szerzeményei közé tartoznak azok is, a melyeknek birtokába a káptalan vétel útján jutott. Igy Szebeléb egy része, melyet 1222-ben vett meg Ludeger Hervintől és Detrik comestől. A káptalan szerzett javai közé sorozható Palást is, melynek egy részét 1288-ban a Palástiaknak eladta. (Knauz: i. m. II. 288. – Wenzel: IV. 32.) A káptalan 1294-ben Németi helységben szerez birtokot a Gyulazombor nembeli Erdőtől. Újabb birtokot csak a XV. század folyamán szerez a káptalan Hont vármegyében, így 1468-ban Berneczei nemes Mihálytól és fiaitól Berneczén egy nemes telket 300 arany forintért és 1469-ben Közép-Béli Mihálytól Közép-Bél felerészét, 1507-ban Lesthah András és 1509-ben Berneczei Agchán Tamás berneczei birtokait vette meg a káptalan. E birtokokba 1510-ben II. Ulászló király rendeletére iktatták a káptalant. Végül Désházi István 1522-ben a zálogban bírt Damás, Szob, Halimba, (Helemba), Letkés és Tölgyes helységeket 2600 arany forintért a Boldogságos Szűz kápolnájának, illetőleg az esztergomi káptalannak elzálogosította. (Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. Pest, 1871.)
Az esztergomi érsekségen és káptalanon kívül még számos egyházi intézmény nyert birtokokat a mai Hont vármegye területén a középkorban.
