Bozók.
32Bozók.
Bozók, tót kisközség, a hasonnevű patak mellett, 82 házzal és 511 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és postája helyben van, távírója Korponán. Körjegyzőségi székhely. A vármegye egyik legrégibb és jelentős szerepű helysége, melynek okleveles nyomára már 1135-ben találunk, a mikor II. Béla király megerősíti a Hunt nemzetségbeli Lambert comes és neje Zsófia, valamint Miklós fiuk alapítványát, melylyel a prémontrei rend számára kolostort emeltek e birtokukon és több majorságot adományoztak a szerzetnek. A prémontreieket e birtokban 1262-ben IV. Béla király is megerősítette. A bozóki prépostság ettől fogva századokon át fontos helyet foglal el a vármegye történetében, de talán legemlékezetesebb az a pöre, a melyet, olykor véres viszályokkal, Korpona város ellen folytatott némely birtokrészekért; 1351-ben ily viszálykodás alkalmával ölte meg Róbert apátot Dobrakuttyai Leökös. Csak a következő században, 1431-ben, békéltek meg az ellenfelek, de Bozókra mégsem virradtak békés napok, mert 1433-ben a husziták pusztításai dúlták fel a községet. Az Albert király halálát követő zavarokból szintén kivette a részét, a mint ezt Pál prépost panaszából látjuk, a ki Palásti Bertók és László korponai várnagyokat bevádolta, hogy a prépostságot 1444-ben kirabolták és épületeit feldúlták; 1446-ban ugyanezért emelt vádat Gyulafi György korponai kapitány ellen is. A mohácsi vész után következett viszályok idején, 1530-ban, Balassa Zsigmond a hajdúival elfoglalta a bozóki kolostort, a szerzetesek egy részét leölette, a többieket futásra kényszerítette; maga ülvén pedig ekként a birtokba, a rendházat erőddé alakíttatta át és abban hajdúkat helyezett el védelmül. Az elűzött prémontreiek, levéltárukkal együtt, a garamszentbenedeki benczésekhez menekültek. Balassa Zsigmondot a birtokból, 1547-ben, öcscse, a János-párti Balassa Menyhért, kiűzte ugyan, de csak rövid időre, mert I. Ferdinánd király visszahódította azt híve, Zsigmond számára. Bozók várát és az ahhoz tartozó földeket Balassa Zsigmond a nejére, Fánchy Borbálára, és ez viszont 1562-ben rokonára, Dennai Fánchy Györgyre hagyta, azzal a kikötéssel azonban, hogy, ha a király a jószágot visszavenni óhajtaná, tartozzék a várfalak építésére fordított összeget, hétezer forintot, visszatéríteni. Az 1567. évi XXXI. törv.-cz., egyéb elfoglalt egyházi javak között, a prémontreieket is visszahelyezte a régi birtokukba; de a törvény, a zavaros időkben, csak írott malaszt maradt és prémontreiek sohasem költözhettek többé ősi fészkükbe. Bozók új ura, Fánchy György, a maga zászlóaljával részt vett abban a szerencsétlen ütközetben, melyet Balassa János 1562-ben Szécsény alatt a török ellen vezetett; maga Fánchy is csak futással menthette meg életét. A Fánchyak közel egy évszázadon át maradtak Bozók birtokában és előkelő szerepet vittek Hont vármegye közéletében, nagyban emelve Bozók jelentőségét is. 1649 előtt több ízben itt tartották a vármegye közgyűléseit. 1650-ben Fánchy Pált és Jánost találjuk a birtokban; az ő nevükhöz fűződik az a hosszú harcz, melyet az egyház Bozók birhatásáért megindított. Fánchy Pál ugyanis az unokahugát, Balassa Szidónia Máriát, vevén feleségül, a katholikus papság ebből zavart támasztott, hogy azután a birtokot az egyház részére visszaszerezze. A nagyszombati papiszék Fánchy Pált és nejét, noha mindketten az ágostai hitvallást követték, vérfertőző házasság vádja alapján a királyi fiskussal megidéztette, majd pedig élet- és vagyonvesztésre ítéltette őket. A rendek kérelmére a király megszüntette ugyan az ítéletet, de Fánchy Pál birtokrésze hosszú időre vitássá vált annak az örökvallásnak a révén, melyet Szelepcsényi György, az akkori sági és bozóki prépostságok czímviselője, utóbb esztergomi érsek, nyert Fánchy Páltól az élete megmentéseért, a mit állítólag neki köszönhetett. Ez örökvallás szerint Fánchy Pál arra kötelezte magát, hogy a birtokrészének jövedelméből a jezsuiták számára kollégiumot, vagy a szerzetnek esetleges eltörlése esetén, papnevelő-intézetet alapít. De Fánchy Pál, az örökvallás ellenére, a birtokot a nejére hagyta 1658-ban. Az ebből támadt pör a nagyszombati papnevelő és a jezsuiták között két évszázadon át húzódott és csak 1864-ben nyert befejezést. A Fánchyak után, zálog révén, részök volt a bozóki birtokban még a Szelényi, Bori és Balog családoknak is. 1678-ban Thököly Imre egyik tábornoka, gróf Balassa Imre, bevette Bozók várát, lefejeztette az udvarbírót és Móra István várnagyot, végül pedig felgyújtatta a várkastélyt. Thököly azonban nem maradt soká a birtokban, mert leveretése után Bozók vára ismét Szelepcsényi érsek birtokába jutott, a ki azután pörrel és zálogváltással az egész bozóki uradalmat az egyház számára szerezte meg. A jezsuiták azonban, pártfogójuk Kolonics 33érsek segítségével, 1693-ban kieszközölték, hogy az uradalom fele őket illesse meg és a jövedelem a legújabb korig csakugyan a nagyszombati papnevelő és a budai egyetemi könyvnyomda, mint a jezsuiták örököse, között oszlott meg, mígnem Scitovszky primás az utóbbi részt megvásárolta az esztergomi papnevelő számára. A hajdani várkastély jelenleg is áll és uradalmi cselédlakásul használják. A várkápolna régi díszítményeinek azonban nyoma sem maradt meg, minthogy bensejét a Fánchyak korában az ágostai szertartású istentisztelet számára átalakították. A XVII. század második felében a törökök adót szedtek itt azoktól a vidékiektől, a kik ebbe a templomba jártak. 1599-től 1646-ig számos alkalommal itt tartotta közgyűléseit a vármegye. Bozók község, mely a múlt század elején még mezőváros és járási székhely volt, ma kisebb arányokban békés életet él. Jelenleg az esztergomi papnevelőnek van itt nagyobb birtoka. A község határához tartoznak Kiszel, Kucsera, Lalik, Ocsenás tanyák és Újmajor-puszta.
