Fischer István.
Fischer István.
A második érsek-főispán báró Fischer István volt, a kit 1807-ben neveztek ki az ekkor elhunyt Fuchs helyére s 1822-ig, haláláig állott a vármegye élén. Székfoglalását az alispán üdvözlő beszédében „polgári és nemzeti ünnepnek” nevezte, mert a főispáni installáczió fényes jele annak, hogy a magyar alkotmány constitutiója most is érvényben van, míg egész Európának sarkalatos alkotmánya az utóbbi időkben teljesen felforgattatott az új alkotmányokat koholó felvilágosult építő mesterek által. Ékes magyar beszédek hangzottak el a főispáni installáczión, majd az 1812. évben a vármegye hivatalos nyelvül is velünk született nyelvünket rendelte el, jegyzőkönyveit magyar nyelven iratta.93) A vármegye avult deák pecsétjét azonban csak 1836-ban cserélték föl királyi jóváhagyással a magyar feliratúval „Heves és Külső Szolnok T. E. Vármegyék pecsétje. 1836.”94) A vármegye magyaros szellemét más téren is megőrizte, hiába tett meg minden kísérletet báró Fischer érsek-főispán, hogy a vármegyét az udvari politika iránt engedékenyebbé, hódolóbbá tegye.
93) Vármegyei jegyzőkönyv 1812 február 5.
94) Közölve Szederkényi i. m. IV. 347.
